2/3

by: Nicky

Holnap kar�csony. A kedvenc �nnepem. Ilyenkor minden b�k�s �s nyugodt. Nincsenek vit�k, nincsenek haragos szavak, csakis boldogs�g �s szeretet van.Odakint csod�latos h�es�s van, k�v�nni sem lehet szebbet. Minden t�k�letes, kiv�ve, hogy id�n nem j�nnek �t Nicol�k �s mi sem megy�nk hozz�juk. Mivel m�r itthon minden el��llt a m�snapi �nnepl�sre, gondoltam elmegyek s�t�lni. Nem �rdekel, hogy hideg van, hogy szakad a h�, csak arra v�gyom most, hogy egyed�l s�t�lhassak. Magamra vettem h�t kab�tomat, nyakamra tekertem kedvenc s�lamat �s elindultam. F�lemben sz�lt a zene �s kiz�rtam a k�lvil�got. C�ltalanul bolyongtam a v�rosban. Nem is figyeltem, hogy merre megyek, de egyszer azon kaptam magam, hogy �pp az el�tt a bizonyos iroda el�tt j�rok. Most sem volt m�sk�pp, Tom is ott �llt. Nem volt m�s lehet�s�gem, el kellett mennem el�tte... Kicsit zavarban voltam, �s pr�b�ltam ink�bb csak a zen�re koncentr�lni, de k�zben Tomot is figyeltem. Ahogy k�zeledtem fel� zavarom egyre elhatalmasodott rajtam. Pont el�tte mentem, amikor tekintetem egy pillanatra �sszeakadt az �v�vel. Hirtelen csak azt �reztem, hogy l�baim kics�sznak al�lam �s zuhanok, de nem �rtem f�ldet. Helyette egy meleg, puha k�z �lelt �t.
Ijedten n�ztem fel �s egyenesen Tom hatalmas barna szemeibe b�multam.
-Hopp�. –ny�gtem ki zavaromban.
-Az bizony. –v�gta r� mosolyogva, de tov�bbra sem eresztett el.
-Ez a h�lye h� meg j�g meg... –d�nny�gtem
-�n �r�l�k, hogy esik... J�l �ll neked.
-Az es�s? Szerintem az f�jdalmas lett volna most ha te nem vagy itt... –m�rgel�dtem �s � r�m mosolygott, amit�l teljesen elolvadtam.
-Am�gy Tom vagyok. Tom Winkle. –eresztett el.
-Elizabeth Lancaster. De csak Lizi. A t�bbit ut�lom.
-�n sem szeretem a Thomast... de a Tom el�g t�rhet�.
-Mi bajod van a Thomassal? Szerintem nagyon is...
-H�t szerintem az Elizabeth-tel sincs semmi gond...
-�hm. Szerintem ezt most itt z�rjuk le. Te Tom �n Lizi. Ennyi.
-J�l van. –nevetett.
-Na... �n... Most.... El.... M�rmint hogy megyek... –dadogtam, �s k�zben f�lig v�r�s�dtem. Tom bizony�ra �szre vette zavaromat, amit�l m�g jobban ideges lettem. Nem tudom mi hajtott, de megfordultam �s sz� n�lk�l elindultam.
-H�, v�rj m�r. –futott ut�nam- had k�s�rjelek egy darabig. M�r csak az�rt, hogy ne hogy elcs�ssz megint.
-�, h�t... k�szi. Ja �s azt is k�szi, hogy elkapt�l �s nem estem hanyatt.
-Nincs mit. –gy�ny�r� szemeit megint r�m meresztette a sz�vem, pedig akkor�kat dobbant, hogy azt hittem itt a v�g. Egy darabig csak csendben s�t�ltunk egym�s mellet, n�ha r� n�ztem � meg r�m, majd hirtelen egy l�ny kiab�lt Tomnak.
-Tom... sziiia. –ugrott a nyak�ba a l�ny �n meg persze egyb�l csal�dott lettem, s�rni tudtam volna, biztos voltam benne, hogy ez a l�ny a bar�tn�je.
-Szia Lina... mit csin�lsz te itt?
-Dolgom van... De te meg be sem mutatsz a bar�tn�dnek?  -n�zett r�m az idegen l�ny.
-�n nem vagyok a bar�tn�je... a nevem Lizi... –v�gtam oda kicsit idegesen.
-�, �n Carolina vagyok, de ink�bb csak Lina...
-Lina a h�gom... –mutatta be Tom is a l�nyt.
-A h�god... �risten... �n meg azt hittem... Na j�. Ez most kicsit ciki volt... – �reztem, hogy tet�t�l talpig elv�r�s�d�k, �s kis h�j�n �sszeestem zavaromban.
-Hugi, mi most menn�nk tov�bb, ha nem gond...
-Jaj, nem! Nekem is mennem kell... Lizi, �r�l�k, hogy megismertelek.
-Igen, �n is.
-Tom akkor majd tal�lkozunk. –azzal a l�ny elviharzott. Tom r�m n�zett, mosolygott, majd �jra elindultunk. Egy darabig csak csendben ment�nk egym�s mellett. Szakadt a h� �s m�r kezdett s�t�tedni. Egy l�lek sem volt rajtunk k�v�l az utc�n. S�ta k�zben folyamat a h�zakat figyeltem. A legt�bb ablakon vil�g�t�, villog� figur�k voltak. Csod�latos volt. Mereng�semet Tom szak�totta meg.
-Tulajdonk�ppen merre is megy�nk?
-H�t... kb arra fele lakom amerre te... –mondtam, � pedig k�rd� tekintettel n�zett r�m.
-�hm...?
-H�t mivel azzal a busszal j�rsz, amivel �n is szoktam... Gondoltam nem lakhatsz messze...
-H�t milyen kicsi a vil�g...
-El�gg�.
-Figyelj... amikor a h�gommal tal�lkoztunk... Te... Sz�val....
-Igen?
-Sz�val csal�dottnak l�tszott�l...
-Azt hittem a bar�tn�d...
-�s ez elszomor�tott...?
-�hm... h�t... Iz�... Musz�j zavarba hoznod? –m�rgel�dtem, de k�zben elnevettem magam.
-�, ne haragudj.
-R�d sosem tudn�k...
-�s m�g �n hozlak zavarba?
-Igen...
-Hihetetlen vagy. -mondta. Id�k�zben a buszmeg�ll�hoz �rt�nk, ahol minden reggel felsz�llunk. Rossz volt, hogy el kell v�lnunk, de ennek is el kellett egyszer j�nnie.
-Nos, innen m�r �ps�gben haza �rek. –mondtam.
-�rtem. �s l�tlak m�g?
-Rem�lem igen.
-Figyelj...
-Igen?
-Mit csin�lsz kar�csony ut�n?
-Elutazom...
-�h... pedig tal�lkozhattunk volna...
-H�t... lemondhatom...
-Ne... miattam ne...de mit sz�ln�l, ha megadn�d a sz�modat?
-Azt hittem sose k�red el... –mosolyogtam �s a telefonj�ba �rtam a sz�momat.
-Hogy lehet az, hogy t�nyleg egy busszal j�runk, �s �n nem h�vtalak el randira azonnal?
-H�t... �n... Te... Sz�val... Nem tudom.
-H�t akkor kellemes �nnepeket –mondta �s elkezdett fel�m hajolni. A l�legzetem is el�llt. Ledermedtem. Mivel eddig m�g nem nagyon voltak komolyabb kapcsolataim a cs�k tudom�nyom nem a legjobb. Tom nem cs�kolt meg. Az arcomra lehelt egy puszit �s elment.
-Neked is... –suttogtam ut�na, de � m�r ezt nem hallotta. M�g p�r percig csak �lltam ott �s pr�b�ltam feldolgozni, hogy mi t�rt�nt az elm�lt p�r �r�ban. Egy h�v�s fuvallat �bresztett fel �s gyorsan haza s�t�ltam. Amint bel�ptem az ajt�n �szre vettem, hogy senki nincs itthon. A konyh�ba mentem �s egy lev�l v�rt az asztalon.
„�tmentem az egyik bar�tn�mh�z. Kaja a h�t�ben, ha �hes lenn�l. K�s�n j�v�k. Szeretlek. Anya.”
Levetettem a kab�tomat, bekapcsoltam a g�pet �s max hanger�n kezdtem hallgatni a kedvenc sz�maimat. Hanyatt fek�dtem az �gyon, �s �jra �ltem mindent, ami t�rt�nt... A majdnem eles�st, hogy a karjaiban tartott, hogy majdnem megcs�kolt, hogy besz�ltem vele, hogy r�m mosolygott �s hogy �n mennyire bele szerettem, m�g ha ezt nem is vallottam be.
A vil�g legboldogabb embere voltam. T�bb �r�n kereszt�l fek�dtem, amikor megsz�lalt a telefonom sms jelz� hangja. Ismeretlen sz�mr�l kaptam �zenetet.
„Szia! �n csak j� �jszak�t akartam k�v�nni. Sz�val j��jszak�t �s k�sz�n�m a mai napot. Tom”
Most m�r t�nyleg a lehet� legboldogabb ember voltam a vil�gon. B�r szomor�s�g is volt bennem. Anyu �s apu m�r t�bb �ve elv�ltak. �n anyuval maradtam, de Sarah az ikertestv�rem apuval ment. Nem egy pet�j� ikrek vagyunk, de nagyon hasonl�tunk egym�sra, �s folyamat meg�rezz�k, ha a m�sikkal valami t�rt�nik.
Sz�val sosem �nnepelhetek egy�tt Sarahval �s ez kicsit elszomor�t. De majd ny�ron t�bb h�napot lesz�nk egy�tt. Most pedig csakis Tom j�r a fejemben. Soha senki ir�nt nem �reztem m�g �gy. Itt a kar�csony, a kedvenc �nnepem �s a lehet� legjobb aj�nd�kot kaptam... Szerelmet.

aaa