Nicky's Stories ♥
7

2/7

by: Nicky

 

A szikláknál, ahol ismét menekültem. Futottam, ahogy csak bírtam és az izzó szemű most is üldözött, futás közben hátra néztem, hogy mennyire van tőlem az a valaki és hirtelen megbotlottam és elestem. Felültem, de akkorra az már ott volt és a nyakamnál fogva a magasba emelt, aztán egy laza mozdulattal az egyik sziklának dobott, mint egy rongybábút. Éreztem, ahogy neki csapódok a kőnek, de következő pillanatban Tom megint ott termett és küzdeni kezdett az izzó szeművel.

Hirtelen Tom maradt alul ez a szörny, pedig ráugrott és egy laza mozdulattal megölte.

Ebben a pillanatban sikítva ültem fel Roxy mellett a földön. Ziháltam, nem kaptam levegőt. Szemeimből könnycseppek folytak.

-Hé, Lizi... mi történt? –ugrott fel mellettem barátnőm és hozott egy pohár vizet, majd leült mellém és átölelt.- ezt idd meg... És mondd el, mi a baj...

-Csak... megint... Újra...

-Az álom?

-Igen... csak ez most... Most...

-Rosszabb?

-Tom... úristen... TOM... –ugrottam fel.

-Mi? Lizi... mi van?

-Fel kell hívnom Tomot hogy jól van-e.

-De Lizi... hajnali 3 van...

-De és ha baja esett?

-Nyugi... tuti nem. Figyelj... Próbálj meg elaludni..

-Nem... nem akarok többet aludni. Nem...

-Hm. akarsz filmet nézni?

-Roxy... te aludj nyugodtan.

-Nem. Szükséged van rám.

-Köszi.

-Ugyan már.

-Ja, és ne haragudj, hogy pont itt nálad törnek rám ezek a dolgok...

-Lizi ha nem hagyod abba.. akkor jönnek aaaa... hm... Tudod, mik jönnek? –vigyorgott Roxy.

-Mik?

-Hát az ujjaim... –majd hirtelen az oldalamba fúrta ujjait és csikálni kezdett, persze azonnal nevetésben törtünk ki. Imádtam, hogy percek alatt jó kedvre tudott deríteni.

Már nem emlékeztem az álomra, és egyre jobban megnyugodtam. Bár nem akartam többet elaludni, de álmosságom elhatalmasodott és Roxyval együtt újra álomba merültünk. Most viszont nem voltam a hegyeknél, nem álmodtam semmit, és ennek nagyon örültem.

10 óra fele járhatott, amikor felébredtünk. Gyorsan megreggeliztünk és az estére készültünk, hiszen szilveszter van. Feldíszítettük a lakást, szerpentineket raktunk és konfettiket szórtunk a ház minden pontjára. Élveztem az egész felhajtást. Nálunk otthon ez nem volt szokás. Szilveszterezni se nagyon szoktunk, csak néha mentem el a barátaimmal egy-egy buliba.

Amikor végeztünk, fáradtan huppantunk le a kanapéra és a csodásan feldíszített házat csodáltuk.

-Úristen. –ugrott fel mellőlem Roxy.

-Mi az?

-Készülődni kéne... Már elmúlt 8 óra.

-Már este 8 elmúlt?

-Aha.

-Miért van az, hogy ha jól érezzük magunkat így repül az idő?

-Hát nem tudom.

-És holnap mehetek haza...

-Sajnos... de remélem, hamar újra látlak.

-Még szép, csak most te jössz hozzám..

-Tudod, hogy anya sosem engedne...

-Tudom. De akkor meg jövök én, ezen nem múlik.

-Na de kezded a zuhit vagy én kezdjem?

-Kezdem.

Majd felugrottam a kanapéról és eltűntem a fürdőben. Fél óra múlva kész voltam, és amíg én a hajamat csináltam, addig Roxy is megmosakodott.

2 óra múlva már mind a ketten tökéletesen készek voltunk az indulásra.

Lassan sétáltunk a temető felé, de mivel nem volt annyira messze 10 percen belül már ott is voltunk. Roxy könnyedén átcsusszant a bejáraton, és én kénytelen voltam követni. Eleinte nagyon féltem, hiszen éjjel, teljes sötétségben, egy temetőben... Ki ne félne?

Látva Roxy lazaságát én is kezdtem megnyugodni. A temető hátsó részéhez mentünk, ahol tényleg nem volt semmi. Leültünk egy paplanra és beszélgetésbe kezdtünk.

Meglepetten néztem barátnőmre, amikor táskájából elővarázsolt egy üveg pezsgőt és két poharat.

-Ezeket te most, hogy csempészted ide? –kérdeztem nevetve.

-Hát meg kell adni a módját az újévnek...

-Igazad van. És mikor érkezik el az idő?

-Már csak pár perc...

-El sem hiszem, hogy ide rángattál...

-Elég sokszor vagyok itt...

-Bátor vagy...

-Na... vissza számlálááááás... 3...

-2...

-1...

-BOLDOG ÚJÉVET. –kiáltottuk egyszerre és koccintottunk, majd nagyot kortyoltunk a pezsgőből. Ezek után még beszélgettünk, és nagyokat nevettünk, de esni kezdett a hó és fázni kezdtünk, ezért összeszedtük a cuccainkat és elindultunk haza. Nem messze voltunk a kijárattól, amikor hirtelen hangokat hallottam.

-Roxy... –suttogtam.

-Mi van?

-Nem hallod?

-Mit?

-Valaki van itt...

-Dehogyis.

-Én félek... – amint ezt kimondtam már egyre erősödve hallottam a hangokat, és Roxy arcát látva ő is hallotta végre. Közelebb húzódtunk egymáshoz és a kijárat felé araszoltunk. Hirtelen az egyik fa mögül egy alak ugrott elénk. Nagydarab volt, és a leheletéből ítélve részeg is. Roxyval egyszerre hátra fordultunk, de nem tudtunk elindulni, ugyanis ekkorra már mögöttünk ketten álltak. Nem voltak akkorák, mint az, aki elállta az utunkat, de nagyon ijesztőek voltak.

Szívem a torkomban dobogott a félelemtől és egyre közelebb húzódtam Roxyhoz. Rémültünkre a részegek is egyre közelebb jöttek hozzánk és körbe zártak minket. Nagyon féltem. Nem tudom mi vezérelt de, hirtelen az egyikhez mentem megrúgtam és Roxyval a nyomomban a kijárathoz futottunk.

-A fenébe... Ez zárva van Roxy... –kiabáltam hisztérikusan.

-Mit tegyünk most? –kérdezte barátnőm sírva, ebből levontam a következtetést, hogy akárcsak én ő is rettentően fél. A hátunk mögül hallottam, hogy a részegek utolértek minket és most nekünk kiabáltak.

-Na mi van... Csak nem itt ragadtatok csibéim? –kiabálta az egyik.

-Az enyém a jobb oldali... Tiéd a verekedős... –hallottam, ahogy egyezkednek.

Megfordultunk Roxyval és támadóink egyenesen velünk szemben álltak. Barátnőm folyamat sírt és én sem voltam messze a könny áradattól. Nem tudtam, mit tegyek. Hirtelen Roxy sikítását hallottam és láttam, hogy az egyik részeg magához rántja és torkához egy törött üveget nyom. Most mindennél jobban féltem, de nem attól, hogy bajom esik, hanem attól, hogy barátnőmnek akár egyetlen haja szála is meggörbül.

Nem is tudom mi volt nagyobb, a félelmem, vagy a düh.

-AZONNAL ENGEDD EL! –kiabáltam.

-Na, te olyan kis vadóc vagy. –állt elém az, amelyiket megrúgtam.

-Engedjétek el. –mondtam ingerülten.

-Különben mi lesz?

-Ha nem engeditek el most azonnal.. esküszöm...

-Na mi... Talán megint megrúgsz... Hülye csitri... –sziszegte majd kezét magasba emelte és megütött. Olyan erővel csapott arcon, hogy a földre estem. Gyorsan a támadóm felé fordultam és láttam, hogy készül újra megütni. Kezeimet védelmezés képen magam elé tartottam és vártam az ütést. Helyette egy huppanást hallottam. Felnéztem és egy sötét alak állt elém védelmezőül. Hirtelen félre lökte azt, amelyik megütött, de olyan messzire repült ettől az apró lökéstől, hogy az egyik távolabbi fa állította meg, majd a Roxyt fogva tartóhoz ment és kiszabadította barátnőmet. Ezek után a részegek elmenekültek. Az, aki megmentett minket oda jött hozzám és felsegített. Nem tudtam kivenni az arcát, mert egy kapucni volt a fejére húzva. Amikor közel hajolt hozzám, hogy felsegítsen kellemes, és ismerős illat csapta meg az orromat, de nem tudtam, honnan ismerem ezt az illatot. Alig álltam a lábamon. Roxy mellé húzódtam, és barátnőmbe kapaszkodtam. Az idegen hátat fordított és el is tűnt a fák között. Az egész támadásos dolog másodpercek alatt történt meg, de nekem óráknak tűnt.

-Kö...köszönöm... –kiáltottam utána.

-Jól vagy? –kérdezte tőlem barátnőm még mindig szipogva.

-Én meg vagyok.. de te... Mondd, hogy nem vágott meg...

-Nem... semmi bajom...

-Hát izgalmasan kezdődik ez az újév. –vigyorogtam, bár még mindig rettegtem.

-Ne is mondd... –nevette el magát végre Roxy.

-Figyelj... mi lenne, ha haza mennénk?

-Nem ellenkezem.

Gyorsan kerestünk egy nyitott kijáratot és szinte futva mentünk haza Roxyékhoz. Amint beértünk a házba rögtön megnyugodtam. Roxy a konyhába ment inni valóért én, pedig a fürdőben vizsgálgattam az arcomat és a kezemet. Az ütéstől az arcomon egy kis seb keletkezett, kezem meg felhorzsolódott az eséstől. Leöblítettem vízzel sebeimet, majd kimentem barátnőmhöz és ekkor láttam, hogy ő sem úszta meg sérülések nélkül.

-Úristen Roxy... azt mondtad nem vágott meg... –aggodalmaskodtam, hiszen barátnőm nyakán egy kis vágás éktelenkedett.

-Öh... ez semmiség... Majd begyógyul...

-Annyira sajnálom Roxy...

-Mit?

-Ha nem rúgom meg azt a férget... Talán... Talán....

-Ha nem akarok a temetőben szilveszterezni, nem történik ez...

-Roxy... nem miattad volt...

-De... mert én rángattalak oda... És ha valami bajod lett volna... Én...

-Te nem vagy észnél.. a te torkodhoz szorítottak törött üveget és értem aggódsz...

-Még szép.

-Jahj Roxy tudod mennyire, imádlak? –öleltem át barátnőmet.

-Én is, de tudod, min gondolkodtam?

-Na...

-Ki volt az a valaki, aki megmentett minket, és hogy került oda?

-Nem tudom... De... Az illata.... Az olyan ismerős volt valahonnan...

-Minden esetre nagyon örülök neki, hogy ott termett.

-Én is. El sem tudom képzelni mi történt volna, ha nem jelenik meg...

-Én sem... Hú.. Hajnali 2 van... Le kéne feküdni, mert korán megy a vonatod.

-Hát 2-kor indul... Nem?

-De, de előtte még kaját kell csinálni neked meg minden.

-Jaj, köszönöm.

Gyorsan a szobába mentünk, megágyaztunk és aludni tértünk. Eleinte féltem elaludni, mert nem akartam megint rosszat álmodni. Álmosságom viszont most is győzött és bekövetkezett, amit nem akartam.

Újra a szikláknál voltam.

 

 

 

 

 

 

aaa

 
navigation
 
♥ Site Infos ♥

Szerkesztő: Nicky
Téma: Regények
Indulás: 2009. 01. 24. (ebben a formában)
Böngésző: Mozzila
Felbontás: 1024×768

 
Partner Sites

 

 

 

♥ Log In ♥
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
Elite Affiliates

 

 
Top Affiliates
Írj a chatbe, vagy a VK-ba ha be akarsz kerülni
 
♥ Számláló ♥
Indulás: 2007-05-22
 

menu

regények

Regények
 
 

 

 

Ha érdekelnek az animék,mangák,videojátékok, japán és holland nyelv és kultúra, akkor látogass el a személyes oldalamra.    *****    Dryvit, hõszigetelés! Vállaljuk családi házak, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését! 0630/583-3168 Hívjon!    *****    Könyves oldal - Ágica Könyvtára - ahol megnézheted milyen könyveim vannak, miket olvasok, mik a terveim...    *****    Megtörtént Bûnügyekkel foglalkozó oldal - magyar és külföldi esetek.    *****    Why do all the monsters come out at night? - Rose Harbor, a város, ahol nem a természetfeletti a legfõbb titok - FRPG    *****    A boroszkányok gyorsan megtanulják... Minden mágia megköveteli a maga árát. De vajon mekkora lehet ez az ár? - FRPG    *****    Alkosd meg a saját karaktered, és irányítsd a sorsát! Vajon képes lenne túlélni egy ilyen titkokkal teli helyen? - FRPG    *****    Mindig tudnod kell, melyik kikötõ felé tartasz. - ROSE HARBOR, a mi városunk - FRPG    *****    Akad mindannyijukban valami közös, valami ide vezette õket, a delaware-i aprócska kikötõvárosba... - FRPG    *****    boroszkány, vérfarkas, alakváltó, démon és angyal... szavak, amik mind jelentenek valamit - csatlakozz közénk - FRPG    *****    Why do all the monsters come out at night? - Rose Harbor, a város, ahol nem a természetfeletti a legfõbb titok - FRPG    *****    why do all monsters come out at night - FRPG - Csatlakozz közénk! - Írj, és éld át a kalandokat!    *****    CRIMECASESNIGHT - Igazi Bûntényekkel foglalkozó oldal    *****    Figyelem, figyelem! A második vágányra karácsonyi mese érkezett! Mesés karácsonyt kíván mindenkinek: a Mesetáros    *****    10 éves a Haikyuu!! Ennek alkalmából részletes elemzést olvashatsz az anime elsõ évadáról az Anime Odyssey blogban!    *****    Ismerd meg az F-Zero sorozatot, a Nintendo legdinamikusabb versenyjáték-szériáját! Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    Advent a Mesetárban! Téli és karácsonyi mesék és színezõk várnak! Nézzetek be hozzánk!    *****    Nagyon pontos és részletes születési horoszkóp, valamint 3 év ajándék elõrejelzés, diplomás asztrológustól. Kattints!!!!    *****    A horoszkóp a lélek tükre,egyszer mindenkinek érdemes belenézni.Keress meg és én segítek értelmezni a csillagok állását!    *****    HAMAROSAN ÚJRA ITT A KARÁCSONY! HA SZERETNÉL KARÁCSONYI HANGULATBA KEVEREDNI, AKKOR KATT IDE: KARACSONY.GPORTAL.HU