2/9

by: Nicky

Gondolataim �ssze-vissza kavarogtak. El akartam futni, de l�baim nem engedelmeskedtek az utas�t�snak. Tov�bbra is csak megk�v�lten �lltam ott lehajtott fejjel �s minden forgott velem. Tom velem szemben �sszesz�k�lt szemekkel f�rk�szte az arcomat. �sszeszedtem magam, �s a szem�be n�ztem.

-Hirtelen ott teremsz a semmib�l egyes helyeken... –kezdtem a mondand�mba.

-Nem.

-De... a buszon is csak �gy ott teremsz. �s a temet�ben is te volt�l. –emeltem fel hangom. Id�k�zben szakadni kezdett az es� �s �gy folyt mintha d�zs�b�l �nten�k.

-Van bizony�t�kod?

-BIZONY�T�K?! TOM. MI�RT NEM MONDOD EL AZ IGAZAT? –kiab�ltam.

-Lizi, ez... Nem olyan egyszer�...

-Mi�rt?

-Ha elmondom, lehet, elvesz�telek.

-Tudod mit? Ink�bb most vesz�tett�l el... –megfordultam �s az ellenkez� ir�nyba kezdtem futni. Szemeimb�l hulltak a k�nnyek, mindenem csurom v�z volt a szakad� es�t�l. Hi�ba futottam, a s�t�t sik�toros r�szr�l nem �rtem m�g ki, hanem megbotlottam �s m�r v�g�dtam is el a f�ld�n. De most sem �rtem f�ldet. Valaki a talpamra �ll�tott. An�lk�l, hogy megfordultam volna, tudtam, hogy Tom az.

-Mit akarsz m�g t�lem? –k�rdeztem m�g mindig h�ttal �llva neki.

-Nem akarlak elvesz�teni...

-A hazugs�gok nem vezetnek j�ra...

-Lizi... nem �rtheted...

-�s ha m�gis? –fordultam most m�r fel�. �s egyenesen gy�ny�r� barna szemeibe n�ztem.

-Nem fogom elmondani, de v�laszolok a k�rd�seidre...

-T�nyleg?

-Igen, de el�tte m�g valamit meg kell tennem, miel�tt elrohansz.

-Mi�rt rohann�k el?

-Mert... mert... Erre v�laszolok k�s�bb.

-De... –hirtelen sz�mra tette mutat�ujj�t. Az es� tov�bbra is szakadt, �n, pedig m�r nem t�r�dtem semmivel. Tomot figyeltem, nem tudtam, mire k�sz�l. Lassan, nagyon lassan fel�m kezdett hajolni, arcomat k�t j�ghideg keze k�z� fogta. Arcunk m�r s�rolta a m�sik�t. A k�vetkez� pillanatban m�r j�ghideg ajkai az eny�mhez �rtek. Eg�sz testemben bele borzongtam. Annyira j� volt. Nem tartott sok�ig, de tudtam, hogy �jra �t akarom �lni.

-H�, nem rohant�l el... –n�zett r�m nevetve Tom.

-�h... he? -m�g mindig nem t�rtem magamhoz a k�bulatb�l.

-H�t a cs�k tudom�nyom... Nem a legjobb...

-Pedig t�k�letes a tudom�nyod.

-Hm. H�t �g�rtem valamit, sz�val... K�rdezz.

-Mi�rt... mi�rt vagy velem?

-Tess�k?

-Te olyan t�k�letes vagy... �n meg...

-Lizi... a vil�gon a leggy�ny�r�bb ember vagy, akit valaha l�ttam.

-Tom... mindegy. Mi�rt... Hm. Hogy ker�lt�l oda szilveszter �jjel?

-K�vettelek.

-Mi�rt?

-Eml�kszel, amikor a buszon megk�rtelek, hogy ne menj s�t�t �s elhagyott helyekre?

-Igen...

-Tudtam, hogy nem tartod be.

-Honnan?

-�reztem.

-A temet�ben... Hogy tudtad olyan er�vel... Szab�lyosan elhaj�tni azokat a r�szegeket?

-Emberek voltak.

-�h, micsoda? Mert... Te... Te nem vagy az? –amint ezt kimondtam, el�re f�ltem a v�laszt�l.

-Nem.

-Akkor mi vagy?

-Nem mondhatom el.

-Na j�... Ennek �gy nincs �rtelme... –megr�ztam fejem �s �jra elindultam haza fele.

-Szeretlek... –suttogta ut�nam Tom, de ak�rmennyire is szerettem volna, nem �lltam meg.

Rohantam haza a szakad� es�ben, ahogyan csak b�rtam. Amikor bel�ptem a bej�rati ajt�n, becsaptam magam ut�n �s lerogytam az ajt�nak t�maszkodva. S�rtam, ahogy csak tudtam. Sosem z�poroztak m�g a k�nnyeim ennyire. Nem tudom, meddig �lhettem ott a s�t�tben, de s�r�som halk szipog�ss� alakult �s felt�p�szkodtam. �tvetettem vizes ruh�imat, majd kedvenc zen�imet max hanger�n hallgatva �ltem s�t�t szob�mban. Most �r�ltem, hogy anyuk�m elutazott, az egyed�ll�t volt most a legjobb gy�gyszer sz�momra.

Nagyon sok�ig �ltem az �gyamon, amikor beugrott, hogy interneten ut�na kell n�znem p�r dolognak. Tommal kapcsolatban. Aki keres, tal�l.

Figyelmemet egy �rdekes cikk keltette fel.

„Hideg b�r, gyorsas�g, er�, rendk�v�l kifejlett �rz�kszervek, szemsz�n v�ltakoz�s, mindezek jellemz�ek egy bizonyos l�nyre. Arra a l�nyre, mely emberi v�rrel t�pl�lkozik. A v�mp�rra.”

Amint elolvastam minden �ssze�llt. Az egyes hi�nyz� darabok a hely�kre ker�ltek. Teh�t Tom v�mp�r �s a v�remet akarja. Mi m�s�rt lenne velem?

Ha ez t�nyleg �gy van, m�r pedig nincs m�s magyar�zat...�s ha az �lmaimnak hihetek, az izz� szem� is a v�remet akarja. Ezzel bajba sodrom Tomot. ezt nem hagyhattam. Akkor viszont nekem el kell mennem ebb�l a v�rosb�l. B�rhova, csak messze legyek t�le. M�g a gondolatt�l is g�rcsbe r�ndult a gyomrom, hiszen ak�rmilyen l�ny, �n teljes sz�vemb�l szeretem.

aaa

1 h�t telt el az �ta. Tommal nem tal�lkoztam, nem is besz�ltem vele, b�r �rt sms-eket, amikre nem v�laszoltam. H�tf� reggel volt. Iskol�ba kellett mennem. Busszal. Tudtam, hogy ebb�l az eg�szb�l j� nem s�lhet ki. Az nyugtatott, hogy a buszon velem lesznek a bar�taim. Kiv�ve Veronic�t. Szok�sosan kis�t�ltam a buszmeg�ll�ba, folyamat att�l rettegve, hogy Tom egyszer csak ott terem. Nem att�l f�ltem, hogy b�nt, hanem hogy nem tudom meg�llni, hogy ne ugorjak a nyak�ba �s ne cs�koljam meg azonnal. Valahogy nem tudott �rdekelni, hogy a v�remet akarja-e vagy sem. De ha k�zel ker�l�k hozz�, biztosan bajba sodrom.

Ki�rtem a meg�ll�ba �s nem kellett sokat v�rnom a busz �rkez�s�re.

Gyorsan felsz�lltam �s a szok�sos h�ts� hely�nkre �ltem. Az ajt�k z�r�s�t jelz� cseng� megsz�lalt. Kezdtem megnyugodni, amikor hirtelen , mint mindig, most is az utols� pillanatban egy laza mozdulattal Tom sz�kkent fel. Elindult fel�m. Mindenem g�rcsbe r�ndult �s elford�tottam a fejemet, mintha nem is ismern�m. Ezt � is �szre vette �s a busz elej�ben le�lt, de velem szemben. Szemem sark�b�l figyeltem �s l�ttam, hogy v�gig engem n�z. H�l�t adtam az �gnek, amikor Nicol v�gre felsz�llt a buszra �s elterelte a figyelmem r�la.

-Szia Lizi! –�lte le mell�m bar�tn�m. Tekintetem, pedig �jra Tomra terel�d�tt.

-Szia...

-Mi a baj? –k�rdezte Nicol, de nem hallottam a k�rd�st. -Hah�...Liziii...

-Mi? –n�ztem r�.

-Mi a baj?

-Semmi.

-H�t j�l van.

Hamarosan Mia is csatlakozott hozz�nk. Nicollal eg�sz j�l elbesz�lgettek ezen a reggelen, aminek �r�ltem, hiszen most nem akartam senkivel besz�lni. Egy darabig a h�zakat figyeltem, de �reztem magamon Tom tekintet�t, ez�rt az eny�m is � r� v�ndorolt. Majd 1 percig n�zt�nk farkas szemet, amikor hirtelen felugrottam megnyomtam a jelz�t �s lesz�lltam a buszr�l.

-Bocs csajok, de nekem ma ez nem megy. –ki�ltottam vissza bar�tn�imnek.

Azt sem tudtam, merre megyek, csak mentem. Az es� most is zuhogni kezdett. Legal�bb az id� t�kr�zte lelki�llapotomat. Annyira nem figyeltem, hogy merre megyek, hogy olyan utc�kba t�vedtem, amikr�l m�g nem is hallottam. Kicsit kezdtem f�lni. B�r nappal volt, a rossz id� miatt feketes�g volt. �pp egy elhagyott utc�ban mentem, amikor megtorpantam. Valaki figyelt. Megfordultam �s Tom �llt velem szemben.

Megint el akartam futni, de tudtam, hogy akkor is utol�rne.

-Ne fuss el. –mondta l�gyan, amit�l sz�vem megint vadul kalimp�lni kezdett.

-Gondolatolvas� is vagy? –k�rdeztem.

-Nem. –nevetett.

-Akkor honnan tudod mindig, hogy �pp mire gondolok?

-Kital�lom.

-�s mit akarsz t�lem?

-Elt�nt�l...

-F�ltem... –nem hagyta, hogy v�gig mondjam.

-Meg�rtem. Sz�rny� vagyok. –hajtotta le fej�t.

-F�ltem att�l, hogy bajba keverlek.

-Lizi, te engem? –mosolygott.

-Tom, tudom... Tudom mi vagy... –dadogtam. Tom megmerevedett �s kerek szemekkel n�zett r�m. Most vettem csak �szre, hogy szemei ma megint feket�k.

-Tudod?

-Igen.

-Honnan?

-Az nem mindegy?

-Szerintem nem tudod, mi vagyok.

-Mi�rt mondod ezt?

-Ha tudn�d, m�r elszaladt�l volna...

-Minek szaladni, ha �gy is utol�rsz?

-Ha tudod, mi vagyok, akkor nem f�lsz?

-Nem.

-Akkor nem tudod, mi vagyok...

-V�MP�R VAGY TOM... –rettent�en felideges�tett azzal, hogy nem hisz nekem. Ez�rt kiab�lni kezdtem. Tom meglep�dve n�zett r�m. Ezek szerint t�nyleg nem gondolta volna, hogy tudom.

-Sz�val... akkor most mi lesz? –k�rdezte.

-Mi lenne? Hagyj b�k�n... T�nj el az �letemb�l. –mondtam, de ezzel csak v�deni akartam.

-Lizi...

-Nem... �n ezt... Tom... �n... �n... –nem tudtam mit akartam mondani, mert az eg�sz f�ld forgott velem �s hirtelen a f�ldre rogytam.

aaa