2/10

by: Nicky

A szob�mban, az �gyon fekve t�rtem magamhoz. Amint felfogtam, hogy mi is t�rt�nt gyorsan kiugrottam az �gyb�l, de a nagy h�v miatt megsz�d�ltem, �s majdnem elestem. Es�semet egy h�v�s k�z �ll�totta meg. Ez viszont nem Tom h�v�s keze volt. Ijedten fordultam h�tra �s el�sz�r egy idegen l�ny �llt velem szemben. Ahogy meredtem a l�nyra, beugrott honnan ismerem.

-Carolina? –k�rdeztem kiss� k�b�n.

-Csak Lina. –mosolygott a l�ny. � volt Tom h�ga.

-Te mit keresel itt? �s egy�ltal�n mi t�rt�nt?

-El�jult�l... �s Tom haza hozott... De mivel azt mondtad, hagyjon b�k�n... Engem k�rt meg, hogy figyeljek r�d.

-Nagyszer�... de nem kell nekem �rs�g. –futott el a m�rgem.

-Ahogy akarod... –indult meg az ajt� fel�.

-V�rj... te Tom h�ga vagy...

-Igen...?

-Vagyis... te is... Tudod...

-Igen, �n is v�mp�r vagyok.

-Akkor jobb, ha t�vol maradtok t�lem.

-Lizi... mi nem b�ntunk embereket... Nem kell f�lned t�l�nk.

-Nem f�lek t�letek... Csak...

-Mi�rt agg�dsz?

-Nem agg�dom...

-De igen. �rzem.

-Ez valami k�l�nleges k�pess�g?

-Olyasmi. Sz�val..?

-Ha... ha velem vagytok, bajba keverlek titeket.

-Te minket? �s m�gis hogyan? –kacar�szott Carolina.

-Mi�ta ismerem Tomot...-kezdtem a mondand�mba �s le�ltem az �gyra. Lina mell�m �lt. – az �ta folyamat vele �lmodom...

-���.

-Nem... ezek r�m�lmok. Kb. h�romszor, l�ttam meghalni... �s ez nem jelent j�t.

-Mes�ld el.

-Nem... ki akarom t�r�lni ezeket...

-Hm. Akkor majd megn�zem �ket.

-Miket?

-Az �lmaidat... Ez is amolyan k�pess�g. –vigyorgott.

-De... hogyan?

-Csak maradj nyugton... –mondta, majd kez�t a v�llamra tette, behunyta szemeit. Percekig �lt�nk �gy, amikor hirtelen kinyitotta szemeit �s felpattant mell�lem. Olyan r�m�lten n�zett r�m, hogy magam is megr�m�ltem.

-Mi a baj? –k�rdeztem elcsukl� hangon.

-Az �lmaid... Nekem most mennem kell. –indult meg az ajt� fele.

-De...

-Vigy�zz magadra. Am�g �n nem j�v�k vissza, ne menj sehova. K�rlek.

-Rendben.

Amint Lina elt�nt a h�zb�l �s annak k�rny�k�r�l, azonnal a t�sk�m ut�n ny�ltam �s ruh�kat kezdtem el bele hajig�lni. Carolina azt mondta, maradjak itt. De nem maradok. Azzal csak bajba sodorn�m �ket. Tom H�ga tekintet�b�l kiolvastam, hogy nagyobb a baj, mint hittem. Ez�rt el kell t�nn�m.

Mikor kell� mennyis�g� holmit gy�m�sz�ltem be a t�sk�mba, �rtam egy levelet anyunak:

„Anya, el kellett mennem. Minden rendben van, ne agg�dj. Majd jelentkezem. Elizabeth”

Majd �rtam egyet Tomnak is:

„Kedves Tom, rem�lem, tudod, hogy b�rmi is legy�l, a vil�got jelented nekem. Nem maradhattam, mert ezzel csak bajba sodorn�lak t�ged �s Lin�t, �s azt sosem bocs�tan�m meg magamnak. Ne haragudj r�m. Szeretlek. Lizi.”

Anya level�t a h�t�re biggyesztettem, Tom�t pedig az �gyamon hagytam, rem�lve, hogy megtal�lja. Az eg�sz v�rost v�gig s�t�ltam, majd a buszp�lya udvaron k�t�ttem ki. Elhat�roztam, hogy elutazom a testv�remhez, Sarahoz. Le�ltem az egyik padra �s a telefonom�rt ny�ltam, de nem tal�ltam sehol. Val�sz�n�leg otthon hagytam, ez�rt h�t haza s�t�ltam. �tk�zben az egyik s�t�t utc�ba bepillantva k�t alakot v�ltem felfedezni. Az egyik a f�ld�n fek�dt a m�sik f�l� g�rnyedve mormogott valamit el�g d�h�sen, majd felkapta a f�ld�n fekv�t �s hirtelen vel�k szemben tal�ltam magam. Tom volt az. Kez�ben Carolin�val, aki megs�r�lt.

-�risten... Lina... –ki�ltottam fel, �s cuccomat ledobva indultam, hogy valahogy seg�tsek, de Tom ridegen elfordult.

-Miattad, van. –morogta.

-Micsoda? –n�ztem elfordult alakj�t megk�v�lten.

-T�ged keresett ebben a nyamvadt v�rosban, nehogy valami bajod legyen... MI�RT NEM TUDT�L NYUGTON MARADNI LIZI? –ord�tott r�m, amit�l hal�lra r�m�ltem. �s hirtelen Lina is felkapta a fej�t. �gy l�tszott j�l van, de Tom m�g mindig nem engedte el.

-Lina... j�l vagy? –k�rdeztem.

-NEM.. nincs j�l. –kiab�lt velem Tom. H�ga, pedig kiugrott b�tyja �l�b�l �s mell� �llt.

-Tom... k�rlek... –habogtam.

-Tudod mit? T�nyleg jobb lesz, ha elt�nsz innen. –mondta ridegen.

-Tes... rendben.  Lina, ne haragudj.

Megfogtam a t�sk�mat, �s elindultam haza fele.. Hallottam, ahogy Carolina veszekedik Tommal, de ahogy t�volodtam hangjuk is elhalkult. Zokogva rohantam be a h�zba, majd amint bel�ptem megtorpantam. Az eg�sz h�z fel volt d�lva, mintha bet�r�k j�rtak volna bent.

V�gig rohantam az eg�sz lak�son, �s �gy l�ttam, semmi nem t�nt el.

Megkerestem a telefonomat, majd �jra a p�lyaudvarra mentem. Senki nem volt ott. Kicsit f�lelmetes volt, de mivel �jjel volt, nem lep�dtem meg nagyon. Pont indult egy busz Sarah�khoz. Felsz�lltam r�. Teljesen egyed�l voltam az eg�sz j�rm�v�n, kiv�ve persze a sof�rt. A busz lassan elindult, de egy meg�ll�n�l sem �llt meg. Gondoltam az�rt, mert senki nem �llt a meg�ll�kban, akkor meg minek meg�llni. M�g f�l �ton sem j�rhattunk, amikor elnyomott az �lom.

Most viszont nem ker�ltem a szikl�khoz, hanem egy eg�sz m�s helyre ker�ltem. Ez gy�ny�r� volt �s b�k�s. Mint a mennyorsz�g. Teh�t az lesz a v�g. �n meghalok, Tom pedig �l tov�bb. Ez rendben is van �gy. Sosem tudtam volna megbocs�tani magamnak, ha miattam egy karcol�s is esik t�k�letes test�n. Az �lmomban csak �lltunk ott a nagy feh�rs�gben, k�z a k�zben �s rettent�en boldog voltam.

�m ez sem tartott �r�kk�, mert hirtelen az eg�sz �g beborult �s feketes�g lett. Tom v�delmez�en �tkarolt, de valami leh�zott a m�lybe, elszak�tva ezzel szerelmemt�l.

A k�vetkez� pillanatban, a feketes�gben egy izz� szemp�r �s egy f�lelmetes kacaj jelent meg.

Ijedten �bredtem fel a buszon. K�r�ln�ztem, hogy merre j�runk, de nem volt ismer�s a t�j, ez�rt fel �lltam �s a sof�rh�z igyekeztem, megk�rdezni, hogy merre j�runk.

Amint el�re mentem a busz akkor�t f�kezett, hogy majdnem elestem, de szerencs�re idej�ben megkapaszkodtam. �jra elindultam, �s most oda is �rtem a sof�rh�z.

-J� napot... –k�sz�nt�ttem, de � v�laszra sem m�ltatott. – csak azt szeretn�m megk�rdezni, hogy most �pp merre j�runk, mert tudja nem valami ismer�s ez a szakasz �s...h�t tudja, el is aludtam �gy hogy merre j�runk most? –m�g mindig nem v�laszolt csak az utat figyelte mereven. �reztem, hogy valami nem stimmel, ez�rt visszamentem �sszeszedni a cuccaimat. Amint pakoltam a t�sk�mban, kin�ztem a t�jra �s annyira ismer�s volt valahonnan.

Az elhagyatott vid�k, a hegyek... Pont, mint az �lmomban. Egy pillanatra megmerevedtem. Mindenem remegni kezdett. Rettent�en f�ltem. T�sk�mat felkapva az egyik ajt�hoz siettem, megnyomtam a jelz�t, de a busz nem �llt meg csak sz�guldott tov�bb. A sof�rh�z mentem �s megint besz�lni kezdtem hozz�.

-Eln�z�st, meg�llna? Nekem itt t�k�letes lesz... –ekkor a busz lelass�tott majd meg�llt. A sof�r most r�m emelte tekintet�t �s mosolyogni kezdett. Azonnal felismertem. Az izz� szem� volt az �lmaimb�l. Sosem hittem volna, hogy az val�ra v�lhat. Sz�vem a torkomban dobogott, eg�sz testemben remegtem. H�tr�lni kezdtem a busz v�g�be, amikor megsz�l�tott.

-Hello Elizabeth.

-Mit akar?

-Bossz�t �llni. –egyre k�zelebb �rt hozz�m.

-Mi�rt?

-Mert a kis Tomod belek�p�tt a levesembe... –hirtelen el�ttem termett �s keze k�z� szor�totta torkomat.

-Engedjen el. –zih�ltam, de nem engedett a szor�t�sb�l.

-Mi�rt tenn�m? –szemei izzottak, �s sz�ja gonosz vigyorra h�z�dott. Torkomn�l fogva ellend�tett. Egyenesen kirep�ltem a busz ablak�n, milli� cserepekre t�rve azt. A f�ldre estem, kezembe, pedig �vegszil�nkok �lltak, melyekt�l kicsordult a v�rem. Ny�gd�cselve felt�p�szkodtam, �s futni kezdtem. Rohan�s k�zben el�szedtem a mobilomat a zsebemb�l, de az es�st�l �sszet�rt. Idegess�gemben a f�ldh�z v�gtam.

Kezemen l�v� sebeket zsebkend�vel pr�b�ltam rejteni. Sikertelen�l.

A k�vetkez� pillanatban az izz� szem� el�ttem termett, �n, pedig ijedtemben a f�ldre estem.

Tudtam, hogy itt a v�g. De m�g mindig �r�ltem, hogy Tom nincs itt, �s �t nem b�nthatja.

aaa