2/13

by: Nicky

Az �t t�bbi r�sz�ben szint�n nem sz�laltunk meg. �gy 1 �r�s �t ut�n meg�lltunk.

Tom kipattant az aut�b�l �s elindult be a f�k k�z�. �n meglepetten �s �vatosan kisz�lltam a j�rm�b�l majd meg�lltam mellette. Egy pillanatra az elfut�s gondolat�val is elj�tszottam.

K�r�ln�ztem �s m�r azon voltam, hogy ink�bb visszasz�llok a kocsiba.

Ekkor Tom jelent meg, kez�ben egy hatalmas csokor vir�ggal. A kedvenc vir�gommal. R�zs�val. De nem ak�rmilyen r�zs�val, mert a kedvencem a k�k r�zsa. Ez a csokor, pedig csak ilyen vir�ggal volt tele. Elmosolyodtam, �s egy kicsit elnevettem magam, hogy �n meg m�g el akartam innen rohanni m�sodpercekkel ezel�tt. Tomra n�ztem, aki ekkor m�r egy millim�ternyire �llt t�lem.

-Egy erd�ben vagyunk... –kezdtem.

-Igen...? –n�zett r�m k�rd�en.

-Honnan szedt�l te erd�ben r�zs�kat...r�ad�sul k�ket...?

-Hm. Ez maradhatna egy �r�k titok? –vigyorgott.

-Eggyel t�bb vagy kevesebb �r�k titok, mit sz�m�t... –legyintettem, de l�ttam, hogy Tom megfesz�l.

-Figyelj... –kezdte komolyan.

-Mi a baj? –n�ztem r�.

-Semmi... csak azt akarom mondani, hogy ma minden titokra f�ny der�l.. ok�?

-Tess�k?

-Az�rt hoztalak ide, hogy nyugodtan besz�lhess�nk.

-Vagyis k�rdezhetek b�rmit, el�rulod nekem?

-Igen... de ugyan ez vonatkozik r�d is.

-Ok�. Megegyezt�nk.

-Na gyere... –majd megfogta kezem �s mag�val r�ntott a f�k k�z�.

Nem s�t�ltunk t�bbet 5 percn�l, amikor a rengeteg fa k�z�tt egy apr� tiszt�sra t�vedt�nk, aminek a k�zep�n egy kis paplan volt leter�tve, rajta t�ny�rokkal �s poharakkal, mellette, pedig egy kis kos�r hevert. Amint megpillantottam, elmosolyodtam, majd Tomra n�ztem.

� ugyan �gy tett �s egy puszit adott az arcomra.

-Gyere... –s�gta f�lembe �s a kis piknik csomaghoz tess�kelt.

Le�ltem az egyik oldalra, �, pedig velem szemben t�r�k�l�sben �lt. Egy darabig csak mosolyogtunk �s n�zt�k egym�st, majd � t�rte meg a csendet.

-Sz�val, akkor kezdem �n... Azt m�r tudom, hogy mi a kedvenc sz�ned �s vir�god...

-T�nyleg... ezeket honnan tudod?

-Csak tudom... Na de a k�rd�s... Mi a kedvenc �llatod? –hitetlenkedve n�ztem r�. Hogy �rdekelheti az, hogy mi a kedvenc �llatom, mikor itt enn�l komolyabb fontos megv�laszoland� k�rd�sek is vannak. Meg am�gy is... Nekem unalmas �letem van, mi�rt �rdekli ez �t?

-H�t... nem tudom... El�g sok van... De tal�n a kutya...

-�rtem... mert a kutya az ember legjobb bar�tja? –n�zett r�m.

-R�szben... de am�gy meg az�rt mert okosak.

-Okosak? A hangya is okos... –g�nyol�dott.

-Hm. Ok�... Ha ezt akarod, akkor ezen t�l nem fogok v�laszolni... –durc�skodtam.

-Ne haragudj. –n�zett r�m olyan gy�ny�r� tekintettel, hogy alig b�rtam ellen �llni.

-Jaj, dehogy haragszom. Van esetleg m�g valami, amit tudni akarsz az unalmas h�tk�znapjaimr�l? –�rdekl�dtem.

-Anyuk�ddal �lsz... –�llap�totta meg.

-Igen... �s?

-�s mi van apuk�ddal?

-H�t... tudod... �k... Elv�ltak...

-Sajn�lom, ha kellemetlen t�ma, ink�bb hagyjuk...

-Nem... csak Sarah miatt az.

-Sarah?

-A testv�rem....

-Van testv�red? –n�zett r�m meglepetten.

-Van... de nem ak�rmilyen testv�r �m... Hanem ikertestv�rek vagyunk.

-Tess�k? –Hirtelen Tom megmerevedett, amit�l �n megijedtem.

-Ez ennyire riaszt�?

-Nem csak... Mes�lj tov�bb. –parancsolt r�m.

-H�t elv�ltak... �s Sarah ap�val ment... �n meg itt maradtam... –dadogtam.

-Bocs�nat...

-Esk�sz�m, egyszer kiugrik a sz�vem a hely�r�l miattad... –nevettem.

-Ha gondolod, k�rdezz te is.

-Hm. Csak te �s Lina vagytok a v�rosban... M�rmint akik.... �rted....

-Lizi, nyugodtan kimondhatod a v�mp�r sz�t... Am�gy nem. T�bben vagyunk....

-�s mindegyik j�... J� v�mp�r... Vagy vannak olyan gonoszak is, mint az aki... Aki elrabolt... Mert � ugye v�mp�r volt? �s t�nyleg... Az mit akart t�lem? �s mi�rt b�ntotta Lin�t? �s az a k�s... Az mi? –hirtelen csak �gy el�t�rtek bel�lem a k�rd�sek.

-H�h��... el�g egyszerre csak egy k�rd�s... –mosolygott r�m Tom.

-Jaj, bocsi.

-Sz�val... A v�rosban t�bbnyire csak j� v�mp�rokr�l tudok... �s igen... Aki elrabolt t�ged... –Tom itt megfesz�lt, majd folytatta- az is v�mp�r volt... De a leggonoszabb fajt�b�l val�... �s h�t... Miattam b�ntott.... minden csak miattam volt...

-Tom... –�lltam fel, majd �ltem �t mell�. �t�leltem.

-T�nyleg miattam volt... Egyszer... Fogalmazzunk, �gy belek�ptem a leves�be...na de ez most nem l�nyeg... Mi volt m�g... Mi�rt b�ntotta a h�gomat? Figyelem elterel�sk�pp.

-Micsoda? –nem �rtettem, mi�rt akarta az izz� szem� elterelni Tom figyelm�t.

-Tudta, hogy Lina fontos nekem... Ez�rt megsebezte... Hogy megkaparinthassa a sz�momra legfontosabb szem�lyt... –itt Tom r�m n�zett, de nekem csak percekkel k�s�bb esett le a dolog.

-�h... vagyis... Engem haszn�lt fel a bossz��ll�sra?

-Igen, tudta, hogy �rted... B�rmire k�pes lenn�k... �s ezt ki is haszn�lta.  –Tom el�re n�zett a f�k k�z� �s elmerengett. Az arc�r�l azt vettem �szre, hogy mintha �jra �ln� azokat a pillanatokat. Bele gondoltam abba, amiket mondott... �s a szemembe k�nnycseppek gy�ltek.

-Te.... te t�nyleg... K�pes lenn�l b�rmire.... �rtem? –n�ztem r� k�tkedve.

-B�rmire. –mondta, majd r�m n�zett. –�s ebben ne k�telkedj.

-Szeretlek. –mondtam, majd v�ll�ra hajtottam a fejem. � viszonz�sk�pp kez�vel v�gig sim�totta az arcomat.

-�s mit is k�rdezt�l m�g? Ja igen... K�s...hm... tal�n kett� vagy h�rom ilyen k�s l�tezik a vil�gon. Egyed�l ezekkel lehet meg�lni minket...

-Halhatatlanok vagytok? –kaptam fel a fejem �s kerek szemekkel b�multam kivillan� fogait.

-Most mondtam, hogy azokkal tudnak meg�lni minket....

-De... ha a k�s, nincs akkor... Akkor nem lehet meg�lni titeket?

-H�t v�g�l is nem... De sebezhet�ek vagyunk... Olyan szinten.... Hogy a v�g�n magunkat �lj�k meg.

-Akkor jobb lesz, ha vigy�zok r�d.... –nevettem.

-Ezek a dolgok t�ged nem r�m�tenek meg?

-De... nagyon is... De melletted az �rzelmeim elt�rp�lnek...-k�r�ln�ztem, �s �szre vettem, hogy a besz�lget�s alatt mennyire bes�t�tedett.

-Hunyd be a szemed... –k�rte Tom.

-Mi�rt? –vontam fel a szem�ld�k�m.

-K�rlek... –suttogta, �s nekem parancsszer�en lecsuk�dtak a szemeim. Nem telhetett el 5 m�sodperc sem, amikor szerelmem a f�lembe suttogta, hogy kinyithatom. El�sz�r semmi sem t�nt fel, de ahogy jobban szem�gyre vettem a kis tiszt�st, minden�tt apr� vil�g�t� m�csesek voltak lerakva.

-Annyira hihetetlen vagy... –suttogtam Tomra n�zve.

-Hm. Te hihetetlenebb vagy...

-�n ink�bb csak olyasmi ill�zi�rombol� vagyok... –b�ktem oldalba.

-Lizii... ne kezd...�gy is �n vagyok az er�sebb... -nevetett, majd szempillant�s alatt az �l�be kapott �s a tiszt�s kell�s k�zep�n p�rg�tt velem. K�rbe-k�rbe. Percek teltek el, majd a f�ldre huppantunk. A s�t�tben fek�dt�nk egym�s mellett. A m�csesek illata ter�tette be a leveg�t, amit �n nagyon szerettem. Az eget figyeltem, a csillagokat, a holdat. �lmodni sem mertem szebbet ann�l, hogy egy ilyen helyen legyek �s f�leg azt nem, hogy azzal a szem�llyel, akit teljes sz�vemb�l szeretek.

Hirtelen megr�ndultam, ahogy Tom keze �sszekulcsol�dott az eny�mmel. M�g mindig megremegtem hideg keze �rint�s�t�l.

-Mes�lsz nekem m�g a csal�dodr�l? –k�rte.

-Mire vagy k�v�ncsi?

-Mi�rt v�ltak el?

-�h... f�k�nt apa miatt... Azt hiszem, de igaz�b�l annyira nem is eml�kszem m�r r�...

-Rossz apa volt?

-Neeeem... a lehet� legjobb... Mes�lt nekem, amikor lefek�dtem... Ott volt, ha elestem...  Csak anya valami�rt folyamat veszekedett vele...

-�s Sarah... � milyen?

-Hm... rettent�en k�l�nb�z�nk... Vagyis k�ls�re, annyira nem... De az�rt  vannak k�l�nbs�gek... De bels�re t�bb... Sarah �gyes �s okos... �n meg esetlen vagyok. Saj�t l�bamban k�pes vagyok hasra esni... Ja, de ezt te tapasztaltad is... –nevettem, �s k�zelebb h�z�dtam Tomhoz.

-�s � mi�rt ment apuk�ddal?

-Igaz�b�l nem tudom, de anya azt akarta, hogy �n maradjak vele... Mert meg akart v�deni...

-Apuk�dt�l?

-H�t... apa egy kicsit fura volt...

-�rtem. Lizi... –az el�bb m�g olya kisfi�s hangnemb�l Tom komolyra v�ltott �t.

-Igen...?

-Hogy volt�l k�pes meg�lmodni a dolgokat.... az elrabl�sos dolgot... ?

-Nem tudom. Csak �gy j�ttek.

-R�g �ta vannak ilyen �lmaid?

-Nem... csak ami�ta el�sz�r besz�ltem veled...vagyis nem....

-Kor�bban is voltak?

-Kiskoromban... de az h�lyes�g volt amit akkor �lmodtam...

-Mi�rt?

-Mert olyanokat �lmodtam, hogy fura l�nyek rohang�lnak... �s akkor az egyik hirtelen egy f�ld�n fekv� fi�ra ugrik, �s mintha megharapta volna... De mondom ezek ilyen esze ment dolgok.... –amint befejeztem a mondatomat, Tomra n�ztem, aki megk�v�lten meredt el�re.

-�risten... mi a baj? –ugrottam fel. Majd Tom is fel �llt �s a szemembe n�zett.

-Lizi... –kezdte l�gyan- te, meg�lmodt�l engem...

aaa