2/14

by: Nicky

Ahogy velem szemben �llt �s n�zett r�m sz�vem egyre jobban ki akart ugrani a hely�r�l, de k�zben rettent�en f�jt. Fel sem fogtam m�g, amit mondott. Meg�lmodtam? Mit jelentsen ez?

Nem �rtettem... De egy hang nem j�tt ki a torkomon. Hi�ba pr�b�ltam egyetlen �rtelmes k�rd�st is kiny�gni, semmi nem j�tt. Lehajtott fejjel �lltam el�tte �s pr�b�ltam a gondolataimat �sszeszedni. Tom csendben v�rt, majd v�llamra tette kez�t �s k�rd�n n�zett r�m. Majd megt�rte a csendet.

-Azt hiszem, most magyar�znom kell... Ugye? –n�zett r�m azzal az elragad� cs�bos tekintet�vel, amivel azonnal le tudott venni a l�bamr�l. Mivel m�g mindig nem jutottam sz�hoz, csak b�lintottam, majd �jra a f�ldre telepedt�nk.

-Sz�val.... hogy hogy �rtem azt, hogy meg�lmodt�l? Egyszer�... Amikor azt �lmodtad... Kiskorodban... Akkor azt �lmodtad meg, ahogy engem �tv�ltoztattak...

-�tv�ltoztattak?

-H�t... a sz�rny�, ami vagyok...

-Tom... te nem vagy sz�rny...

-Akkor te, hogy mondan�d?

-H�s vagy... Megmentett�l...

-Akkor sem vagyok h�s... Csak megv�dtem a ter�letem... –mondta majd r�m mosolygott.

-�h. –csak ennyit b�rtam kiny�gni. Egyre h�v�sebb �s s�t�tebb lett, b�r az apr� m�csesek m�g mindig pisl�koltak elv�tve. Megborzongtam, ahogy egy fuvallat bef�rk�z�tt a pulcsim al�, ezt szerelmem is �szre vette, ez�rt �vatosan r�m ter�tette pulcsij�t majd mag�hoz h�zott.

Fejem v�ll�ra hajtottam �s azonnal meg�reztem azt a kellemes illat�t. M�lyeket l�legeztem, hogy elegend� illatot rakt�rozzak el magamban, hiszen ez az utols�, hogy �rezhetem.

-Tom... –kezdtem halkan – ha... Ha t�nyleg meg�lmodtalak... Annak jelent�se is van...

-Val�ban? –k�rdezte, �s b�r nem n�ztem r�, de hangs�ly�b�l �reztem, hogy mosolyog.

-Igen, azt jelenti... Hogy a sors nekem sz�nt t�ged...

-Lehets�ges.

-Vagyis... ha t�nyleg nekem teremt�dt�l... Nem hagyhatsz el...

-Lizi...k�rlek. –k�rlelt, majd �jabb csend �llt be k�zt�nk. Ha ennyire el akar hagyni, h�t, tess�k. Minden egyes porcik�mmal azt akartam, hogy velem maradjon... �r�kk�.

De ha � ezt akarja, �gy sem tudom meg�ll�tani... Gondolatok ezrei halmoz�dtak fel bennem t�bbn�l t�bb �tlettel, mivel tudn�m �t marad�sra b�rni.

Annyira megnyugtat� volt a karjaiban lenni, hogy ott a tiszt�s k�zep�n elnyomott az �lom.

M�r nem kavarogtam a hegyekn�l �s nem voltam vesz�lyben. �lmomban most csak fek�dtem. Nem tudom hol, csak azt tudom, hogy egy h�feh�r falakkal ell�tott �res szoba padl�j�n pihentem. Nem gondoltam semmire csakis a hideg padl� nyugtat� hat�s�ra koncentr�ltam.

Egyszer csak egy f�nysug�r vil�g�tott el mindent, majd kiny�lt a szemem. Felkelt a nap. Vele egy�tt �n is. Egy darabig az �gyamban fek�dtem. A meleg takar� nem engedett el olyan k�nnyed�n, �m amikor k�rbe n�ztem hirtelen felugrottam. Olyan gyorsas�ggal, hogy bele kellett kapaszkodnom a szekr�nyembe de arr�l megfeledkeztem, hogy a kezem m�g mindig gipszben hever, ez�rt a kem�ny k�t�ssel egy�tt bele csaptam a b�torba. F�jdalmamban fel�v�lt�ttem �s k�nnyek sz�kkentek a szemembe. Azt�n amikor m�r a f�jdalom enyh�lt k�rd�sek mer�ltek fel bennem. Hogy ker�ltem az �gyamba? Hogy ker�ltem egy�ltal�n haza?

De a legfontosabb k�rd�s... Hol van Tom?

A szoba k�zep�n �lltam �s forgott velem minden. Nem akartam elhinni, hogy ennyi volt. Gyorsan az ajt�hoz siettem, k�nkeservesen felh�ztam a cip�met �s szab�lyosan rohantam Tom h�z�hoz.

Amikor a k�zel�be �rtem lass�tani kezdtem. Sz�vem egyenesen a torkomban dobogott. Nem tudtam, mire sz�m�tsak... Az ajt� el�tt meg�lltam. Felemeltem a kezemet, k�szen arra, hogy bekopogjak. De nem tettem meg... Jobban mondva nem kellett megtennem.

Az ajt� kiny�lt �s Lina �llt velem szemben.

Nem sz�laltam meg csak r�n�ztem, majd amikor a l�ny megr�zta fej�t s�r�sban t�rtem ki �s m�g �n is meglep�dtem magamon, amikor hirtelen kiab�lni kezdtem.

-NEM LEHET HOGY ELMENT... –ord�tottam, majd berontottam a h�zba. Sosem j�rtam m�g ott, de valahogy egyb�l megtal�ltam Tom szob�j�t. Meg�lltam az ajtaj�ban �s ben�ztem. Teljesen �res volt. K�nnyes szemekkel n�ztem a szob�t, amikor Lina halk szava t�rte meg a csendet.

-Sajn�lom... –suttogta m�g�lem.

-Nem hagyhatott itt... –mondtam alig hallhat�an, majd bel�ptem az �res helys�gbe. Az eg�sz szob�t bet�lt�tte Tom illata. Le�ltem a padl�ra, majd kezembe temettem arcomat. Ekkor vettem �szre, hogy egy idegen pulcsi van rajtam. Eszembe jutott, hogy m�g el�z� este � ter�tette r�m. M�lyen bele szagoltam, �s ahogy az illat sz�tterjedt testemben a k�bulat hat�r�t s�roltam. K�nnyeim minden eddigin�l jobban folytak.

Lefek�dtem. Arcomat a padl�ra szor�tottam �s �lmodoztam.

�lmodoztam arr�l, hogy visszaj�n, �s soha t�bb� nem enged el, �lmodoztam arr�l, hogy ez az eg�sz csak egy rossz �lom �s hamarosan fel�bredek, �lmodoztam arr�l, hogy Tom egy sima ember �s semmi nem akad�lyozza meg kapcsolatunkat �s �lmodoztam arr�l, hogy v�mp�r leszek. V�mp�r, aki meg tudja mag�t v�deni, �s azzal lehet, akit a vil�gon mindenn�l jobban szeret. Az �lmodoz�s j� dolog, megnyugtat. Amikor a legrem�nytelenebb a dolog �s m�r azt hissz�k semmi sem lesz boldog �s t�k�letes t�bb� csak �lmodozni kell.

A hideg padl� is nyugtatott, m�r nem s�rtam, csak fek�dtem ott. �gy �reztem mindent elvesz�tettem... Tommal egy�tt nem csak a legfontosabb ember...v�mp�r ment el, hanem mag�val vitte a sz�vem egyik legfontosabb darabj�t is, ami n�lk�l semmi �rtelme az �letemnek. Valahogy vissza kell szereznem azt a hi�nyz� darabot... Valahogy meg kell er�s�dn�m, hogy meg tudjam v�deni magam �s akkora tal�n... Tal�n Tom is visszaj�n.. �s akkor semmi nem hi�nyozna. De hogy tudn�k annyira meger�s�dni?

Eddig azt hittem azok az er�sek, akik rengeteget edzenek t�k�letes izmaik�rt... De azt�n p�r hete megismerhettem a leger�sebb l�nyt. Teh�t ha er�s akarok lenni, olyan l�nny� kell v�lnom. V�mp�rr�. Az �sszes fellelhet� megold�s k�z�l, ez t�nt a legjobbnak.

Tov�bbra sem mozdultam, csak fek�dtem ott. Csukott szememen kereszt�l is �rz�keltem, ahogy a szoba naps�t�sb�l s�t�ts�gbe megy �t. Teh�t bes�t�tedett.

Halk l�pteket hallottam, majd Lina �lt le mell�m. V�rt p�r percet miel�tt megsz�lalt.

-�desany�d agg�dik �rted...-hirtelen felkaptam a fejem, �s meredtem r�.

-Micsoda?

-Haza �rt �s csak a feld�lt lak�st tal�lta... – elsz�gyelltem magam. Annyi minden t�rt�nt velem, hogy anyur�l el is feledkeztem. M�g szerencse, hogy nem volt az orsz�gban valami �zleti �t miatt. Legal�bb nem l�tta azt a szenved�st, amit �t�ltem. De most gyorsan haza kell �rnem, hogy megnyugtassam... Semmi bajom. M�g ha ez nem is igaz.

Felkeltem a f�ldr�l �s Lin�val a nyomomban elindultam az ajt� fel�.

Amikor kil�ptem, visszafordultam hozz�, de csak meredtem r�. Egy hang sem j�tt ki hirtelen a torkomon. Megr�ztam a fejem �s elindultam haza fel�. Nem siettem, csak lassan s�t�ltam, de �gy is hamar haza �rtem. Az ajt�n bel�pve �desany�mmal tal�ltam szemben magam, aki �pp telefon�lt, de amikor megl�tott azonnal letette.

-Merre j�rt�l? –szegezte hozz�m k�rd�s�t, de nem v�laszoltam. Csak �lltam ott k�nnyes szemekkel.

-Elizabeth... mi t�rt�nt itt... �s mi�rt nem veszed fel a mobilod ha, h�vnak? – a mobilom... az m�g valahol a szikl�kn�l heverhet darabokra t�rve. H�t ez�rt nem vettem fel. De persze ezt � nem �rtheti meg...

-Kisl�nyom, mi van veled... Mi t�rt�nt a kezeddel �s mi�rt nem v�laszolsz? –anyu nem hagyta abba... Csak faggatott.

-Nicol vagy ezerszer h�vott engem...iskol�ba sem ment�l... – csak meredtem. Iskola... Nicol... a bar�taim... Ezek a dolgok most mind olyan kicsi dolgoknak t�ntek a lelki f�jdalmam mellett.

-Liza... mi van veled? Elt�nsz... Nem v�laszolsz... Kis�rtak a szemeid... Kicsim, ha valami baj van, mondd el... – most sem v�laszoltam, csak k�nnycseppek kezdtek el hullani a szememb�l.

Ekkor anyu idegesen �s agg�d�an n�zett r�m, majd el� vette mobilj�t.

-Orvost h�vok... –mondta. Majd magam is meglep�dtem, de v�laszoltam neki.

-Nem kell. –mondtam alig hallhat�an.

Ekkor anya eltette a mobilj�t, de �jra el� is vette, mert az cs�r�gni kezdett.

-Sarah, kicsik�m, szia. –vette fel a k�sz�l�ket. Sarah.. A testv�rem... Biztosan �rzi, hogy semmi sincs rendben velem.

-Rendben adom... –vette el anyu a f�le mell�l a telefont, majd adta �t nekem.

-Igen? –sz�ltam bele a telefonba, majd a szob�mba mentem.

-Lizi, mi a fene t�rt�nik veled? –tette fel idegesen a k�rd�st a vonal t�l v�g�n a testv�rem.

-Semmi. –v�laszoltam halkan.

-Ne mondd nekem, hogy semmi... Az isten�rt Lizi... hal�lra agg�dtam magam �rted...

-Ne haragudj.

-Elizabeth Lancaster ne csin�ld ezt velem...

-Sarah... Tom nincs t�bb�. –b�ktem ki v�g�l.

-Micsoda? Szak�tott veled?

-Nem... csak... Elt�nt...

-Elt�nt? Azt hogyan?

-Figyelj... Sarah... Ezt most ne... Majd valamikor felh�vlak, j�?

-Rendben... de Lizim... vigy�zz magadra.

-J�l van, szia.

-Szia..

Letettem a telefont magam mell� a f�ldre �s lefek�dtem. Nem aludtam, csak nem volt er�m b�rmit is tenni, b�rmit is gondolni. Az a t�tong� �r, amit � hagyott maga ut�n nem engedte meg azt, hogy �n most b�rmire k�pes legyek. �r�kon �t fek�dtem, majd az �r�kb�l napok lettek. Anya folyamat bej�tt hozz�m, de semmit nem seg�tett. Csak fek�dtem ott, nem ettem, nem ittam... Csak s�rtam. Ak�rh�nyszor eszembe jutott... Az illata... A mosolya... Ahogy besz�lt... Ahogy cselekedett... Ahogy cs�kolt, �s ahogy mag�hoz �lelt.

Az �ta is az � pulcsija van rajtam. Az egyetlen dolog, ami megmaradt t�le.

aaa

H�tf� reggel van. Eg�sz �jjel nem aludtam. Nem b�rtam aludni. Hallottam, ahogy anya �breszt�je cs�r�g, majd kis id� m�lva engem is �breszteni kezd. Iskol�ba kell mennem. A t�rt�ntek �ta most el�sz�r. Csup�n 1 h�napot hagytam ki, de anya elint�zte nekem.

Lassan felkeltem �s �lt�zni kezdtem. Felvettem a farmerom, az egyik p�l�m �s r� az � pulcsij�t. A t�bbsz�ri mos�s sem vette ki bel�le az illatot. A f�rd�be mentem... Bele n�ztem a t�k�rbe, �s �nmagamat l�ttam. A boldogtalan, �sszet�rt sz�v� l�nyt. Hajamat l�farokba k�t�ttem �s elindultam. Idegesen k�zel�tettem meg a buszmeg�ll�t. Amikor oda �rtem, meg�lltam �s folyamat azt a bizonyos h�zat b�multam, de semmi �letjelet nem v�ltem felfedezni. Kis id� m�lva egy hang sz�l�tott meg. Roni volt. M�r el is felejtettem, hogy � is itt sz�ll fel.

-Lizi, de j� l�tni t�ged... mi t�rt�nt veled? –k�rdezte a m�g mindig gipszben l�v� kezemre pillantva

-Szia. –v�laszoltam egykedv�en. Tudtam, mi k�vetkezik... Eg�sz nap csak faggatni fog mindenki. Nem akartam ezt, ez�rt elhat�roztam, hogy nem sz�lalok meg.

Veronica m�g p�rszor pr�b�lt velem besz�lget�st kezdeni, de amikor csak a v�llamat r�ngattam, r�j�tt hogy jobb, ha hanyagolja a dolgot. A busz be�llt �s felsz�lltunk r�. Amint le�lt�nk a szok�sos h�ts� hely�nkre sz�vem nagyokat dobbant. V�rtam.

V�rtam a pillanatot, amikor � felugrik a buszra, ahogy azt tenni szokta. Az ajt�z�r�st jelz� cseng� megsz�lalt, de � sehol. A j�rm� elindult sz�vem, pedig egyre jobban �sszet�rt. Mi�rt k�noznak engem azzal, hogy �jra l�tnom kell a helyeket, ahol � volt. �jra l�tni fogom az irod�t, ahol el�sz�r besz�lgett�nk... Mindent. Mi�rt kell ezt?

aaa