2/19

by: Nicky

Egy csod�s parkban s�t�ltam. Hunyorognom kellett a nap ragyog� f�ny�t�l, de �gy is l�ttam a k�r�l�ttem elter�l� mesesz�p helyet. Minden�tt sziv�rv�nysz�nben pomp�z� vir�gok takart�k el a f�ldet, a f�k leveleit, pedig l�gy szell� f�jdog�lta.

Teljesen egyed�l s�t�ltam v�gig a kavicsos �ton, egy l�lek sem volt k�r�l�ttem.

Fura m�d nem f�jt semmim, pedig ha az eml�kezetem nem csal �pp most volt egy balesetem.

Tal�n ennek k�vetkezm�nye az, hogy most itt s�t�lgatok?

Egy biztos. Nem haltam meg. �lek. Tov�bb gy�ny�rk�dtem a t�jban, majd le�ltem az egyik h�feh�ren ragyog� padra. H�tra d�ltem, fejemet a t�ml�nak t�masztottam. Fejemet az �g el� ford�tottam, szemeimet behunytam �s sok ideje most el�sz�r gondolatmentesen pihentem �s sz�vtam be a fel�m �rad� naps�t�st.

Sz�m mosolyra h�z�dott �s h�napok �ta most el�sz�r �reztem azt a csod�s �s felemel� �rz�st, amit �gy h�vnak boldogs�g. Rengeteg id� telhetett el �gy, amikor valahonnan a t�volb�l egy halk h�vogat� hang �t�tte meg f�lemet. Kinyitottam szemem, majd fel�lltam �s a hang ir�ny�ba fordultam. Elindultam �s addig k�vettem, am�g tiszt�n kivehet�en nem �rtettem mit mond.

A hang engem h�vogatott. A hang, ismer�s volt... A hang a testv�rem� volt.

Sarah szomor�, tal�n s�r� hangon suttogta a nevemet. B�rmerre fordultam nem l�ttam a hanghoz tartoz� alakot, aki egyre csak azt hajtogatta, hogy „Lizi, �bredj fel, k�rlek.” Nem �rtettem, hiszen itt vagyok. Itt s�t�lok. � nincs sehol... Akkor mi�rt engem keres?

Amikor testv�rem hangja halkulni kezdett �n kezdtem el kiab�lni, hogy „Itt vagyok”... De persze semmi v�lasz nem �rkezett. Ez ut�n m�r nem hallottam Sarah hangj�t, hanem egy m�sik besz�d csengett fel halkan. Nem �rtettem mir�l van sz�, de elhangzottak a ’baleset’, ’fejs�r�l�s’, ’s�lyos’ �s ’k�ma’ szavak. K�vetkeztettem.

A balesetben fejs�r�l�st szenvedtem, most pedig itt vagyok maga tehetetlen�l... K�m�ban.

De l�tezik olyan, hogy m�gis hallom, amit a k�lvil�g besz�l, mikor egy �ntudatlan �llapotban fekszem �pp... Ez lehets�ges? Azt hiszem ezt k�r volt feltennem, hiszen lehets�ges, ha egyszer most itt vagyok, hallok mindent �s m�gsem tudok reag�lni a k�lvil�g dolgaira.

De valahogy m�gis tudatnom kell Sarahval, hogy minden rendben... Nem kell agg�dnia.

Percek m�lt�n �jra meghallottam testv�rem hangj�t. Most nem h�vogatott, most csak besz�lt hozz�m. Le�ltem a f�re �s hallgattam, ahogy n�ha elcsukl� hangon elmes�l mindent.

„Lizi... nem tudom, mit mondjak... De ha hallasz, akkor az�rt gondoltam jobb, ha tudsz, arr�l mi t�rt�nik idekint... Amint felh�vtak, hogy mi t�rt�nt, apa �s �n azonnal idej�tt�nk... „

 �lljunk meg. Tulajdonk�ppen nem tudom mi t�rt�nt. Csak a f�kez�sre �s a nagy csattan�sra eml�kszem. Hogy pontosan mi t�rt�nt, arr�l g�z�m sincs.

„... any�t nem �rt�k m�g el. De k�pzeld.. Megismertem a bar�todat... �s kider�lt, hogy apa valahonnan ismeri is... El�g sejtelmesen kacar�sztak, amikor r�k�rdeztem, hogy honnan... De azt�n magukra hagytam �ket. Egy�bk�nt a sr�c j�l van... „

Atya�g. Amint ezt meghallottam, hatalmas f�lelem fogott el. Tom. Teljesen meg is feledkeztem r�la. Megszoktam, hogy az � t�k�letes test�n egy karcol�s sem eshet. De most... Most ott fek�dt... Mindene tiszta v�r volt. Ahogy kivettem Sarah suttog�s�b�l, kutya baja. De ez az eg�sz annyira �rdekes. Azt�n eszembe jutott, hogy Tom v�gre visszaj�tt, �s �jra az a csod�s boldogs�g futott v�gig rajtam. Visszaj�tt. Enn�l nem kell t�bb. B�rcsak fel�bredn�k, �s mehetn�k, hogy szorosan magamhoz �lelhessem. De am�g be vagyok ide z�rva, semmit nem tehetek. Pedig annyira szeretn�m. Gondolatmenetemet n�v�rem b�cs�z�sa szak�totta f�lbe, majd �jabb csend �llt be.

Ekkor elfek�dtem a f�v�n �s a k�k eget b�multam. Mi lehet ez a hely? Tal�n ez lehet az �let �s hal�l k�z�tti v�rakoz�hely? Vagy ez csak egy k�pzelt vil�g, amit �gy alak�tok, ahogy akarok? Ak�rmi is legyen, a legszebb hely, amit valaha l�ttam.

Behunytam a szemem �s hagytam, hogy a szell� �tj�rja a testem minden egyes r�szlet�t.

Sok�ig fek�dtem �gy, amikor megint hallottam egy halk hangot. Azonnal fel�ltem, �s figyeltem mit mond.

„Szia Lizi.. –hallottam Lina hangj�t- �n... �n sajn�lom. Ott kellett volna lennem... Tudtam, hogy Tom nem tud megv�deni... �s ott kellett volna lennem. Annyira sajn�lom... Sajn�lom.”

Mi? Nem �rtem... Tom nem tud megv�deni? Mi�rt ne tudna? Hiszen term�szetfeletti ereje van. Nem �rtem... Semmit sem �rtek. Valaki magyar�zza el a dolgokat, mert ebbe bele�r�l�k.

Majd Carolina �jra folytatta...

„Tudom, hogy sok mindent nem �rtesz, de majd Tom mindent elmondd, amint fel�p�lt�l. Csak k�rlek, k�rlek... K�zdj, �s min�l el�bb �bredj fel.”

H�t azon vagyok... Csak tudn�m, merre van innen a kij�rat. V�rtam, h�tha �jra megsz�lal, de nem tette. Fel�lltam �s tov�bb s�t�ltam. Minden�tt ajt�t kerestem, ami visszavisz az �letbe. Ebbe a fr�nya parkban semmit sem tal�ltam. Minden�tt csak f�k �s j�tsz�terek. Teljesen �sszezavarodtam. �sszevissza bolyongtam ebben a v�get nem �r� parkban �s egyre jobban kezdett mag�ba z�rni. Fogs�gban �reztem magam, mint egy rab. V�g�l is, az is voltam. Rab voltam saj�t testemben. A s�t�b�l rohan�s lett. Futottam amerre csak l�ttam, majd egyszer megcs�sztam a kavicsos �ton �s s�rva huppantam le a f�ldre.

Nem �lltam fel. A t�rdemre borulva zokogtam. Mi�rt velem t�rt�nik ez?

Azt�n meghallottam. Mintha egy angyal sz�lt volna hozz�m. Az egyetlen hang, ami olyan hangosan �s krist�ly tiszt�n csengett, mint eddig semmi m�s.

Felemeltem a fejem �s figyeltem, hogy biztosan �t hallom-e. �s igen.

Semmi sem volt tiszt�bb, mint az � hangja.

Tom sz�lt hozz�m. Egy fuvallat futott v�gig rajtam, ami mag�val hozta az � illat�t.

Ha a mennyben lenn�k, pont ilyennek k�pzeln�m, ahol az � hangja sz�l hozz�m �s az � illata vesz k�r�l. De azt�n jobban figyeltem arra, amit mond.

„El�sz�r is... Szeretlek Lizi. Nem tudom hallod-e, de sok mindent el kell magyar�znom neked. Persze, lehet, ezt majd m�g meg kell tennem, ha fel�bredsz, de ez nem gond. –itt nevetett egyet halkan- Sz�val... Amit tettem magyar�zza az elt�n�semet �s azt is, hogy mi�rt nem tudtalak megv�deni.. �s persze azt is, hogy mi�rt s�r�ltem meg �n is... Lizi.. �n... Megold�st kerestem... Arra... Hogy mik�nt lehetn�k veled �gy, hogy nem �rzek k�s�rt�st minden egyes pillanatban arra, hogy meg�ljelek. Mert am�g melletted voltam, nem m�lt el �gy egyetlen m�sodperc sem, hogy ez meg ne fordult volna a fejemben, de nem tettem meg, mert szerelmem er�sebb volt, de nem tudtam meddig lesz ez �gy... Ez�rt el kellett mennem. –sosem gondoltam bele abba, hogy mekkora szenved�s neki velem lenni, ha ezt tudom... Tal�n mindent m�sk�p l�tok. –

...�s tal�ltam is egy megold�st... Az egyetlen, ami seg�t abban, hogy veled legyek. Lizi... �n... –itt elhalkult a hangja �s nagyon kellett f�lelnem, hogy halljam, mit mond- �n ember lettem.

Nem folytatta. Mintha elment volna mell�lem, hirtelen elt�nt az illata, a nap sem s�t�tt m�r olyan f�nyesen... Egyre s�t�tebb lett. �n nem jutottam sz�hoz... Mintha fuldokoltam volna.

Ember? Az meg hogy lehet? Mi�rt tette ezt miattam? Ennyit nem �rek, akkor hagyott volna ink�bb egyed�l szenvedni tov�bb, vagy maradt volna velem �s �lt, volna meg akkor, amikor �gy gondolja. De.. Ember... Hogy lehet v�mp�rb�l ember?

Forgott velem minden, h�nyingerem t�madt. A gondolataim �ssze-vissza cik�ztak. Ez mindent megmagyar�z. Megmagyar�zza, hogy mi�rt nem volt annyira term�szetfeletti, amikor megjelent reggel a buszon. Megmagyar�zza, hogy mi�rt fek�dt ott v�rben �szva... �s megmagyar�zza, hogy mi�rt nem �ll�totta meg a balesetet.

�jra �s �jra felcsend�ltek bennem a szavai „ember lettem”... Feln�ztem az �gre �s a k�k felh�k most m�r korom feket�k lettek... M�r nem szell� ugr�ndozta v�gig b�r�met, hanem hatalmas sz�l t�madt. Majd el�re n�ztem... Hatalmas feketes�g k�zeledett fel�m. Megfordultam �s elkezdtem menek�lni el�le. Nem �rhet utol. Nem. Rengeteget rohantam, de a feketes�g csak k�vetett. Kezdtem f�radni, majd lassulni is. Nem b�rtam tov�bb futni. Meg�lltam, �s v�rtam, hogy mag�val ragadjon. Nem kellett sokat v�rnom. Hamarosan egy nagy feketes�gben p�r�gtem k�rbe-k�rbe. Mint egy forg�sz�l.

De a p�rg�s hirtelen meg�llt �s ekkor zuhanni kezdtem a koroms�t�ts�gben. Csak zuhantam �s zuhantam. Mindent feladtam. Ez m�r biztosan a v�g, �s ha m�r elkapott minek k�zdjek ellene? Nincs �rtelme. Ennyi volt.

T�bbsz�r is �les sz�r�st �reztem a mellkasomon, de nem t�r�dtem vele. M�r v�gleg teljesen mindent feladtam �s �tadtam magam a hal�lnak, amikor egy ki�lt�st hallottam valahonnan fentr�l tal�n. „NEM HAGYHATSZ ITT. SZERETLEK” �v�lt�tte �jra �s �jra a hang. Felismertem, hogy Tom az. �s val�ban. Miattam lett ember, nem hagyhatom most el. Nem. Nem halhatok meg. Amint ezt eld�nt�ttem a zuhan�s meg�llt. A feketes�g kezdett elsz�llni, �s f�nyeket l�ttam �s �les csipog�st hallottam. Kinyitottam a szemem �s most nem a parkban voltam. Apr� f�nyg�mb�k mentek el felettem. R�j�ttem, hogy ezek l�mp�k. �vatosan elford�tottam a fejem �s �les f�jdalom has�tott bel�m ez�rt feljajdultam. A f�nycs�v�k azonnal meg�lltak �s agg�d� valamint meglepett arcokat l�ttam magam felett.

Az egyikben felismertem az orvosomat, a m�sik meg tal�n egy �pol� lehetett.

-�dv �jra k�zt�nk Elizabeth. –k�sz�nt�tt sz�les vigyorral az orvosom.

-Csak Lizi... –v�laszoltam halkan, hiszen alig j�tt ki hang a torkomon, mert teljesen ki volt sz�radva. Erre a doki is �s az �pol� is elnevette mag�t, majd tov�bb toltak.

Betoltak egy szob�ba, ahol azonnal megpillantottam a hatalmas vir�gcsokrokat �s lufikat. Elmosolyodtam. Ekkor �vatosan oldalra ford�tottam a fejem �s az ablak alatt hever� fotelban ott aludt az �n dr�ga testv�rem. Egy darabig n�ztem, ahogy szund�t, majd a doki elvonta a figyelmem. L�mp�val bele vil�g�tott mindegyik szemembe, majd k�rdezgetni kezdett.

-Lizi, k�rlek, mondd el, hol f�j. –ekkor megmozgattam mindenem. Azonnal eltorzult az arcom. Nem csak a fejem f�jt, hanem a l�bam is �s f�jt a gyomrom tal�n.

-Khm... a l�bam... –suttogtam, mert m�g mindig nem jutottam egy poh�r v�zhez sem.

-Igen, a l�bad... Megs�r�lt. De ell�ttuk... �s most be van gipszelve.

-Jaj ne... –nyavalyogtam, mire a doki �jra elmosolyodott.

-Figyelj, most el kell mennem, mert mindj�rt m�t�tem lesz... Szeretn�m, ha t�bbet semmi riadalmat nem kelten�l... �s m�g itt lesz veled Peter egy kicsit. –majd az �pol�ra mutatott. Eg�sz fiatal volt. Biztosan nem n�ztem volna ki bel�le, hogy b�rmilyen orvosi iskol�t elv�gzett volna.

-H�.. kaphatn�k valamit inni? –k�rdeztem a fi�t�l.

-Persze. –v�laszolta, majd egy poh�rba vizet t�lt�tt �s oda hozta nekem. Belekortyoltam az innival�ba �s m�ris �reztem, ahogy v�gig folyik a testemen.

-Egy�bk�nt... Lizi vagyok. –mutatkoztam be, mik�zben letettem a poharat a szekr�nyre.

-Igen, tudom. –v�laszolt kedvesen.- ha b�rmi baj van, csak csipogj �s j�v�k –mutatott az �gyam sz�l�n l�v� szerkezetre.

-�rtettem. –v�laszoltam, majd az �pol� kis�t�lt a teremb�l. Amint becsukta az ajt�t Sarah kinyitotta szemeit. Egyenesen r�m n�zett �n, pedig � r�. R� mosolyogtam, mire � elkezdett s�rni �s a nyakamba borult.

-Annyira agg�dtam...-szipogta. B�r minden mozdulat f�jt, m�gis olyan er�sen �leltem �t, amennyire csak tudtam. Annyira hi�nyzott. Kiny�lt a k�rterem ajtaja �s apa l�pett be rajta.  Alig akartam hinni a szememnek. Annyira r�gen l�ttam.

-Apa... –habogtam a k�nnyeimmel k�szk�dve. Majd Sara-t felv�ltva �desap�m borult a nyakamba.

-V�gre fel�bredt�l �desem. –eresztett el.

-De h�t csak egy napot aludtam �t.- n�ztem r�juk �rtetlen�l.

-Hm.. vagy ink�bb egy hetet... –kuncogott mellett a tes�m.

-Micsoda? –esett le az �llam. Oda�t csak egy nagyon hossz� napnak t�nt.

-Igen... a baleset m�lt h�t kedden volt... �s  most szerda van. –t�j�koztatott apa.

-�s... mi t�rt�nt pontosan? –�rdekl�dtem.

-Annyit tudunk, hogy a teheraut� sof�rje elaludt �s egyenesen a buszotokba ment.

-�s... meg... Meghalt b�rki is a balesetben?

-Igen. sajnos ketten is. Az egyik a buszotok sof�rje a m�sik, pedig az egyik utas.

K�nnyek gy�ltek a szemembe, majd s�rni kezdtem. Tenyerembe temettem az arcomat, �s �gy zokogtam. �reztem, ahogy Sarah meg�lel. Percegik csak s�rtam, majd kezdtem kicsit megnyugodni, �s �jra k�rdez�sk�dni kezdtem.

-Any�t el�rt�tek m�r? –k�rdeztem, majd a testv�remre n�ztem, aki elkerekedett szemekkel n�zett r�m.

-Teh�t hallottad, hogy besz�ltem hozz�d, am�g k�m�ban volt�l?

-Igen.. r�szleteket. 

-Ez t�k kir�ly. –lelkendezett �s nekem is mosolyognom kellett.

-De m�g nem �rt�k el any�dat –v�laszolt apa.

-H�ny �ra van? –k�rdeztem a kinti s�t�ts�get f�rk�szve.

-Olyan hajnali 2 k�r�l lehet... De eg�szen pontosan negyed 3 van. –n�zett az �r�j�ra Sarah.

-�risten.. mi�rt nem mentek haza aludni?

-Mert az kb. 5 �r�nyira van innen... –kacar�szott Sarah.

-�gy �rtem.. hozz�nk...

-Nem �desem... Itt lesz�nk veled. –�lt le a kanap�ra apa.

-Akkor viszont nem gond, ha �n most alszom egy kicsit? –k�rdeztem t�l�k les�t�tt szemekkel. Sz�gyelltem magam, hogy v�gre besz�lhetek vel�k, de �n aludni akarok.

-Dehogyis... aludj csak kisl�nyom.

-De azt�n fel�bredj nekem... –telepedett le ap�m mell� Sarah.

-Rendben. –v�laszoltam, majd elford�tottam a fejem a k�rterem ajtaja fel�.

Az �vegen kipillantva egy arcot l�ttam meg. Kicsit sebes volt ugyan, de m�gis olyan t�k�letes. Sz�vem azonnal nagyokat vert. Az alak intett egyet nekem, majd egy apr� k�zmozdulattal v�laszoltam neki, de azt�n m�r nem b�rtam �s lehunytam szemeimet. Olyan m�lyen aludtam, hogy tal�n m�g egy vil�gh�bor� sem �bresztett volna fel...

aaa