2/21

by: Nicky

-�n csak... Ki akartam menni hozz�d... Hogy v�gre besz�lj�nk. –ny�vogtam.

Mire � felnevetett �s le�lt mell�m az �gyra. Szokatlanul meleg tenyerei k�z� szor�totta kezemet, �s percegik csak a szememet n�zte. Tal�n pr�b�lt v�laszokat, �rz�seket kiolvasni bel�le. Nem sz�lalt meg, ez�rt a csendet ism�t az �n remeg� hangom t�rte meg.

-Sz�val... –kezdtem mondatomba, de amint elkezdtem el is felejtettem mit akartam.

-Sz�val? –mosolygott r�m, mik�zben egyre k�zelebb hajolt hozz�m.

-�n... hallottam mindent, amit akkor mondt�l...

-Miut�n �rt�l nekem levelet, r�j�ttem, hogy hallottad –nevetett, �s nekem is vigyorognom kellett.

-De... ez... Ilyen... Ez lehets�ges? –dadogtam zavartan.

-H�t... mivel itt vagyok emberk�nt... Igen.

-�s milyen? �s hogyan? �s akkor most mindent �rzel? �s most is ugyanazt �rzed... Ir�ntam? –ahogy felmer�ltek bennem a k�rd�sek, az utols�t tartottam a legfontosabbnak. Hiszen mi van akkor, ha eddig csak az�rt ragaszkodott hozz�m annyira, mert a v�remet akarta? Annyira elmerengtem, hogy �szre se vettem mennyire megkomolyodott az arckifejez�se. Megijedtem. Lehet, hogy ez az emberr� v�l�s t�ma felzaklatta? Megsimogattam k�zfej�t, majd v�gig sim�tottam karj�n, eg�szen a v�ll�ig, ahol meg�llapodott kezem. Ekkor �jra r�m mosolygott �s besz�dre nyitotta csod�s ajkait.

-Hogy milyen? –k�rdezte �s elt�n�d�tt picit, majd folytatta – fura Lizi... nagyon fura. Ennyi �rz�st... Ennyi dolgot, amit ti emberek �reztek... Huh... Azt�n mi is volt a k�vetkez� k�rd�sed? Ja igen... Hogyan... Bonyolultan kicsim. Ezt majd egyszer elmes�lem... �s az �rz�seim ir�ntad... –hajolt k�zel hozz�m, olyannyira, hogy orrunk s�rolta a m�sik�t – nem �rzem ugyanazt ir�ntad mit eddig. –amint ezt kimondta szemeim t�gra ny�ltak. Nem lehet. Nem vesz�thetem el. Kicsit elford�tottam fejemet, m�r majdnem els�rtam magam, amikor a f�lemhez hajolt.

-Sokkal jobban szeretlek, mint eddig Lizi. Mindenn�l jobban. Te jelented nekem az �letet. –suttogta bele f�lembe. Fejemet fel� ford�tottam. Orrunk �jra s�rolta a m�sik�t. Tekintetemet az �v�re emeltem, majd behunytam a szemem. �reztem a lehelet�t, ami finomabb volt mindenn�l. Azt�n �reztem, ahogy forr� ajkai az eny�mhez �rnek. Eg�sz testemben bizseregtem. Ahogy cs�kolt, azt hittem csak �lmodom. Ha m�s�rt nem is, de a cs�kj��rt �rdemes volt fel�brednem. El akart hajolni, de kezemmel visszah�ztam magamhoz. Nem volt el�g. Akartam, hogy �jra �gess�k ajkai az eny�met. Annyira szerettem. Minden eddig t�rt�ntek ellen�re is �gy dobogott a sz�vem �rte, hogy azt hittem �gy nem is tud verni egy sz�v.

Soha senkit nem szerettem annyira, mint �t. Tudtam, hogy nekem � a herceg feh�r lovon, � a nagy �, � az igazi, � az, akivel �r�kk� egy�tt akarok lenni. �.

Hirtelen Tom felugrott az �gyr�l �s az ablakn�l l�v� sz�kre telepedett. �rtetlen�l n�ztem r�, amikor egy n� viharzott be az ajt�n �s borult a nyakamba.

-Anya... –simogattam meg a s�r� n� haj�t.

-Most �rtem haza �s ap�d mes�lte mi t�rt�nt... Ne haragudj, hogy nem voltam itt.

-Anya... semmi gond. Csak nyugodj meg... J�l vagyok.

-Hallottam, hogy k�m�ba is est�l.. �s a l�bad... –n�zett v�gig rajtam anya.

-H�t a l�bam m�g f�j kicsit... De t�nyleg semmi bajom. �hm... anya...

-Igen �desem? –t�rte f�lem m�g� a szemembe l�g� tincsemet.

-Szeretn�m neked bemutatni Tomot... –intettem oda szerelmemnek, aki pillanatok alatt az �gyamn�l termett �s kez�t ny�jtotta any�m fel�.

-Sz�val anya... � Tom, Tom � az anyuk�m... Mutattam be egym�snak �ket.

-�rtem m�r... Miattad volt �gy kiborulva hetekig a l�nyom... –emelte fel hangj�t �desany�m.

-Anya... ne... –k�rtem, de nem hallgatott r�m.

-Tudod te, mekkora f�jdalmat okozt�l neki?!  -kiab�lt egyenesen Tom szem�be- hetekig nem evett, nem ivott... Csak s�rt. Ak�rh�nyszor elmentem �jjel az ajtaja el�tt, csak a s�r�st hallottam... –sajn�ltam szerelmemet, hogy r�gt�n ilyet kell �t�lnie. Ak�rhogy pr�b�ltam le�ll�tani anyut nem siker�lt. Egyre csak mondta a mag��t Tomnak, aki sz�tlanul �s mereven t�rte a kiab�l�st. M�r az �n f�lemnek is el�gg� durva volt, amiket any�m a fej�hez v�gott. Mi�rt kell ezt? M�r minden rendbe j�tt �s lehet, most mindent elront.

Ha eddig nem t�r�d�tt semmivel, ami velem t�rt�nt... Akkor most mi�rt?

Annyira ideges �s m�rges lettem, hogy a d�ht�l nem kaptam leveg�t. Tomra n�ztem, �s l�ttam, hogy engem figyel. Tal�n �rezhette, hogy valami nincs rendben. A mellkasomhoz kaptam. Most m�r t�nyleg semmi leveg�t nem kaptam. Fuldokoltam.

-Kicsim... mi a baj? –rohant mell�m Tom.

-Nem... kapok.. leveg�t. –zih�ltam, �s �reztem, ahogy Tom megszor�tja a kezemet.

-Mindj�rt j�n seg�ts�g... Nyugodj meg kicsim... Szerelmem. –suttogta mellettem.

Hallottam, ahogy kiv�g�dik a k�rterem ajtaja, majd hallottam, hogy Peter ki�ltja el mag�t.

-Mindenki menjen ki. –utas�totta.

-�n maradok. –mondta hat�rozottan Tom �s val�ban nem mozdult mell�lem.

Hallottam, ahogy az �pol� m�g valamit morgol�dott, azt�n megk�nnyebb�ltem. V�gre kaptam leveg�t �s eg�sz testemet �tj�rta a friss oxig�n. Ekkor vettem �szre, hogy Peter egy maszkot rakott az arcomra, �s ett�l kapok �jra leveg�t.

-Mi t�rt�nt? –k�rdezte mogorv�n az �pol� Tomt�l.

-Nem tudom.. egyszer csak nem kapott leveg�t.

-Valaminek t�rt�nnie kellett... Felzaklattad?

-Nem... �pp az anyuk�ja kiab�lt velem...

-Akkor az volt a baj... Nem csoda...-v�laszolta halkan �s mogorv�n Peter.

Nem �rtettem mire j� az, ha flegm�zik Tommal. Levettem a maszkot �s besz�lni kezdtem.

-Peter...

-Ne, ne Lizi... rakd vissza. –szor�totta r�m a maszkot �s v�gig sim�tott az arcomon.

Figyelmem egyb�l Tomra terel�d�tt, aki furcsa szemekkel m�regette az �pol�t. Tal�n f�lt�kenys�get l�ttam a szemeiben, �s ez tetszett nekem. Am�g v�mp�r volt sosem l�ttam az arc�n, hogy b�rmennyire is f�lt�keny lenne. Nem mintha lett volna valaki, akire f�lt�keny tudott volna lenni. Mindenesetre j�l esett. Hamarosan az �pol� magunkra hagyott minket. Tom fel�llt �s ism�t mell�m �lt.

-Nem szeretem ezt a f�rfit.

-Pasi... Tom... ma m�r nem haszn�lunk olyan szavakat, hogy f�rfi –vigyorogtam.

-Akkor... hm. Ut�lom ezt a pasit.

-Na, h�t �gy mindj�rt m�s. De mi�rt is ut�lod tulajdonk�ppen?

-Mert... mert hozz�d �r, �s mert r�d n�z, �s mert...

-Tom, te f�lt�keny vagy?

-H�t, ha ezt annak h�vj�k... De tudod... Az emberi �rz�sek m�g nekem �jak.

-Jaj Tom... gyere ide...-ny�jtottam �rte a kezem, majd amikor oda hajolt megpusziltam.

-K�rdezhetek valamit? –n�zett r�m szerelmem.

-Persze.

-A te szemedben v�ltoztam valamit az�ltal, hogy ember lettem?

-Igen... de az �rzelmeim csak er�s�dtek. El sem hiszem, hogy ilyet tett�l... �rtem. Annyira �tlagos vagyok... �s ronda... �s te meg fel�ldozod magad csak az�rt, hogy velem lehess.

-Lizi, sokkal t�bbet megtettem volna �rted. �s te vagy a vil�g leggy�ny�r�bb teremt�se.

-V�rj... Ha m�r nem vagy v�mp�r... Hogy vagy k�pes meg�rezni a dolgokat? Azt hittem ez csak akkor m�k�dik...

-Milyen dolgokat?

-H�t p�ld�ul a balesetet is meg�rezted...L�ttam rajtad, hogy �rezed a bajt... Plusz elkapt�l az ajt�ban... Mint mindig.

-Ja, hogy az... Att�l m�g, hogy ember lettem, az �rz�keim egy r�sze megmaradt... Ez�rt meg�reztem a balesetet... De nem �reztem meg, hogy mi fog t�rt�nni... �s nem tudtalak megv�deni... –hajtotta le a fej�t �s l�ttam az arc�n, hogy mag�t okolja minden�rt, ami t�rt�nt.

-Nem a te hib�d... De annyira f�ltem, hogy elvesz�telek... Amikor l�ttalak a roncs k�z�tt v�rben fek�dni... Azt hittem m�r sosem foglak t�bb� l�tni...

-Sajn�lom, hogy ilyent kellett �t�lned...

-B�rmit �t�ltem volna �rted. –mosolyogtam, hiszen m�r minden rendben van �s tudtam, hogy velem lesz �s nem hagy magamra.

-K�rhetek t�led valamit Lizi?

-Persze...

-Amint kiker�lsz innen... Bevezetn�l a mai �letbe? �gy �rtem... mutass meg nekem mindent, amit szeretsz csin�lni... A legjobb emberi dolgokat...

-Meglesz Tom... de k�sz�lj fel az �rzelmi kavalk�dokra.

-Fel vagyok... Ne agg�dj. –vigyorgott.

Halk kopog�st hallottam az ajt� fel�l, majd Lina kukucsk�lt be a k�rterembe. Intettem neki, hogy nyugodtan j�jj�n be, majd apr� de gyors l�ptekkel azonnal az �gyam mellett termett.

Ekkor jutott csak eszembe, hogy � m�g mindig v�mp�r �s Tom volt az egyetlen olyan l�ny m�g rajta k�v�l a v�rosban. �s val�ban csak volt. Mert �n most elszak�tottam t�le. Sz�rny� b�ntudatom t�madt �s les�t�tt szemekkel fordultam a l�ny fel�.

-Ne. –fogta meg a v�llam a v�mp�rl�ny.

-Tess�k? –n�ztem r�.

-Ne �rezz semmi ilyesmit... –mosolygott.

-Sosem fogok r�lad mindent meg tudni ugye?

-Nem hiszem...-nevetett.

M�g �r�kig besz�lgett�nk, azt�n el�lmosodtam �s bocs�natk�r�seket halmozva a l�togat�imra elaludtam. Soha nem aludtam m�g ennyire b�k�sen �s nyugodtan. Biztosan a rengeteg gy�gyszer �s inf�zi� is r�tett egy lap�ttal... De nyugalmam ink�bb Tomb�l fakadt.

 Tudtam, hogy mellettem van, �gy semmit�l sem f�ltem. Annyira ki akartam m�r ker�lni ebb�l a k�rh�zb�l. Mindent meg akartam mutatni neki... M�r azt is elterveztem, hova fogom elvinni �t sz�rakozni. Csak ker�ln�k m�r ki innen...

aaa