Save my life

By: Nicky

Mik�zben a t�rdemre borulva s�rtam egy hatalmasat csattant valami m�g�ttem nem messze, de nem t�r�dtem vele. �pp azt fontolgattam, hogy merre j�ttem el id�ig, mert ha ugyan azon az �tvonalon visszamegyek, eljutok a busz �llom�sig �s ott veszek egy jegyet, amivel haza tudok menni. Az egyetlen b�kken� az volt, hogy m�r nem tudom merre kanyarogtam v�gig a v�rosban. Mag�nyomb�l egy egyre er�s�d� hang riasztott fel. A k�nnyeim m�r nem hulltak. �rdekl�dve �lltam fel �s n�ztem a hang ir�ny�ba.

Leesett �llal n�ztem, ahogy piros helikopter ereszkedik �pp le a park egyik szeglet�ben. Ha nem lett volna rajta egy hatalmas s�rga kereszt, m�g azt hittem volna, hogy ap�m k�ldte el �rtem az egyik g�p�t. De ez m�s volt.

M�g nem �rte el a f�ldet a g�p alja, amikor egy ugyan olyan sz�n� piros ruh�s alak ugrott ki bel�le �s kezdett el rohanni az egyik ir�nyba. A szememmel k�vettem, �s ekkor vettem csak �szre, hogy egy aut� fejtet�n �ll az sz�li �rokba sodr�dva. Val�sz�n�leg ez lehetett a p�r perccel ezel�tti csattan�s oka. T�sk�mat a v�llamra vettem �s lass� l�ptekkel kezdtem el a baleset ir�ny�ba haladni. M�g �gy is el�g hamar oda �rtem, de nem mentem k�zel. Meg�lltam az egyik korl�tn�l �s agg�dva figyeltem, ahogy a ment�s egy emberen pr�b�l seg�teni.

El�g nehezen boldogult  �gy egyed�l, de biztos voltam benne, hogy hamarosan j�nnek a t�rsai �s seg�tenek neki. A helikopter fel� n�ztem, ami imm�r f�ldet �rve v�rakozott. Nem �rtettem mi�rt nem j�nnek m�r a ment�s�k.

- H�… - hallottam a ki�lt�st a baleset helysz�ne fel�l. Lassan oda ford�tottam a fejem, �s l�ttam, hogy a ment�s egyenesen engem n�z. R�m�lten n�ztem k�r�l, b�zva benne, hogy tal�n gy�ltek k�r�m m�g emberek. Sajnos nem �gy volt. Csak �n egymagam �lltam ott f�ldbegy�kerezett l�bakkal.

- �n? - k�rdeztem halkan �s kicsit rekedten.

- Igen, elkelne egy kis seg�ts�g…

- �n… �n nem… - habogtam, mik�zben elindultam a ment�s fel�.

- Szia… - �dv�z�lt, mikor oda�rtem. T�sk�mat a f�ldre t�ve t�rdeltem le a ment�ssel szemben. Meglep�en fiatal fi� volt.

- �n… nem… �rtek… ilyenekhez. –h�ztam el a sz�mat. Folyamat csak a fi�t figyeltem. Nem mertem a s�r�ltre n�zni.

- Figyelj, semmis�g… csak egy rongyot k�ne nagyon er�sen szor�tanod…

- Biztos?

- Ne agg�dj… add a kezed… - ny�jtotta fel�m a keszty�s kez�t. F�lve b�r, de kezei k�z� tettem az eny�m. �reztem, ahogy r�h�z valamit, majd valami puh�ra nyomja a kezem. Biztosan a rongy… gondoltam magamban.

- Ugye nem leszel rosszul? –mosolygott r�m a sr�c.

- Rem�lem… nincsenek itt a ment�s t�rsaid? –j�tt meg a hangom. Fura, de a mosolya minden f�lelmemet el�zte.

- Kar�csony van… ilyenkor egyed�l vagyok… plusz egy pil�ta. –r�ntotta meg a v�ll�t.

- �h… - csak ennyit b�rtam reag�lni. Akaratom ellen�re is r�n�ztem a s�r�ltre. B�rcsak ne tettem volna. Egy f�rfi fek�dt el�ttem �s �n �pp a mellkas�ra szor�tottam valami steril kend�t, ami m�r teljesen �tv�rzett. Tov�bb n�ztem, hogy mit csin�l a ment�s �s l�ttam, hogy �pp a s�r�lt f�rfi l�b�t teszi valami stabiliz�l� p�rn�k k�z�.

- H�-h�… ink�bb csak engem n�zz… nem akarom, hogy t�ged is �polnom kelljen… b�r sz�vesen megtenn�m… de nem akarom. – terelte mag�ra a figyelmem a fi�. – a nevem egy�bk�nt Chris… t�ged hogy h�vnak?

- Chloe.

- H�t Chloe… neked k�sz�nhet�en siker�lt egy �letet megmenten�nk. –vette le a kezem a sebr�l. �szre se vettem, hogy mennyire elzsibbadt az eg�sz karom, att�l, hogy szor�tottam azt a rongyot. Percek m�lva a ment�s fel�llt �s intett a helikoptern�l �ll� pil�t�nak, aki futva k�zeledett fel�nk. A f�rfit feltett�k egy hord�gyra, majd a g�phez vitt�k �s betolt�k a h�tulj�ba. �n meredten �ltem tov�bb a f�ld�n. M�g nem t�rtem magamhoz.

Most mentettem meg valakit. Magam el� meredtem, �m amikor megl�ttam, hogy egy v�rt�csa hever el�ttem, m�g a szemeimet is lehunytam.

Kis id� m�lva l�pteket hallottam, ez�rt kinyitottam a szemem.

- Chloe? – ny�jtotta fel�m a kez�t a fi�. Nem fogtam meg, csak felmutattam a kezemet, amire m�g keszty�t h�zott �s most v�resen hever�szett az ujjaimon. Mag�hoz h�zta a karomat, majd egy gyors mozdulattal elt�vol�totta az orvosi keszty�t.

- Sz�val akkor most… ? –ny�jtotta �jra fel�m kezeit. Markaiba helyeztem az eny�meket, �s fel�lltam a seg�ts�g�vel. Egy kicsit sz�d�ltem, de nem volt v�szes.

- K�szi… - hadartam el.

- Rendben leszel, ugye? –n�zett r�m a fi�. Csak b�lintottam egyet, de k�ptelen voltam b�rmi hangot kipr�selni magamb�l.

- Ok�… - nevetett – �r�l�k, hogy megismertelek, �s k�sz�n�m a seg�ts�get. Mennem kell. Kellemes �nnepeket. –hadarta el, majd elfutott a helikopterhez, ami azonnal fesz�llt �s elt�nt a viharos �gen.

A t�sk�m ut�n ny�ltam, majd ism�t elindultam. Csak bolyongtam a kihalt v�rosban. Nem hiszem el a t�rt�nteket. Egyszer�en elk�pzelhetetlen. De az m�g ink�bb elk�peszt�, hogy egy ilyen fiatal fi�, mint Chris volt ment�s legyen… r�ad�sul helikopteren. A l�gi ment�s�knek mindig is nehezebb dolguk volt az �tlag v�rosban cirk�l� kolleg�iknak, hiszen ak�r leveg�ben l�gva is kell �letet menteni�k. A szerencs�m viszont most �sszehozott nekem egy ilyen tal�lkoz�t. J�kor voltam j� helyen.

Tal�n m�r hossz� perceket, �r�kat m�szk�ltam, b�r szerintem mindig ugyanarra a r�szre t�rtem vissza, amikor is a szok�sos jobb oldal helyett most �tmentem a baloldalra �s befordultam egy sik�torszer� r�szre.

Id�k�zben a vill�mok �s a mennyd�rg�s meghozt�k a zuhog� es�t is, ami a legkedvez�tlenebb id�j�r�s volt sz�momra jelen pillanatban. Sapk�mat m�g szorosabban h�ztam a fejembe, �s nyak beh�zva pr�b�ltam a sik�torban valami helyet tal�lni, ahova be�llhatn�k, m�g egy kicsit csillapodik. Persze, sehol nem tal�ltam ak�r egy falatnyi r�szt, ahol ne �ztam volna. K�nytelen voltam tov�bb menni, amikor hirtelen valami zajt hallottam magam m�g�l. Megfordultam �s l�ttam, hogy egy csoport l�pdel sebesen fel�m.

Ijedten fordultam vissza �s szedtem a l�baimat. Hallottam, ahogy n�ha hangosan felnevetnek m�g�ttem, majd tal�n hozz�m sz�ltak, amikor azt hallottam, hogy „V�rj meg minket szivi”. Sz�vem egyre jobban ki akart ugrani a hely�r�l f�lelm�ben. Nagyszer�, nem el�g, hogy szinte hajl�ktalan lettem, most m�g meg is t�madnak. Biztos kirabolnak, azt�n meg�lnek.

F�leltem, hogy merre j�rhatnak, de nem mertem megfordulni. „Majd �n utol�rem” hallottam �s egy egyre er�s�d� l�bdobog�st is v�ltem felfedezni. Semmivel sem t�r�dve rohanni kezdtem. Nem n�ztem merre megyek, csak futottam, ahogy b�rtam.

Tov�bbra sem n�ztem h�tra, de hallottam, hogy valaki pr�b�l l�p�st tartani velem. Pr�b�ltam m�g gyorsabban futni, amikor megl�ttam egy kis bolt�ves kij�ratot ebb�l a sik�torb�l. Hirtelen fordulatot vettem, majd kirohantam.

Rohan�s k�zben most h�tra pillantottam, ez�rt sem vettem �szre, hogy merre megyek.

Egy kem�ny valamibe �tk�ztem �s a csattan�st�l a f�ldre estem. Halk sik�t�st hallattam, majd a kezemhez kaptam, amibe �get�en hatalmas f�jdalom nyilallt. Karomat fogva forgol�dtam a sik�tor ir�ny�ba, v�rva, hogy aki el�l menek�ltem utol�rjen.

- Ne haragudj… - sz�lt hozz�m egy ismer�s hang, majd v�gre az �tk�z�sem ir�ny�ba fordultam. Ekkor vettem �szre, hogy egy fi�ba siker�lt beletraf�lnom.

- �h, �n nem figyeltem bocsi… Csak… - fordultam �jra h�tra, majd l�ttam, amint p�r ember meg�ll a bolt�ven bel�l. Ijedten fordultam vissza a fi� ir�ny�ba, aki el�ttem t�rdelt. R�m�lten n�ztem r�, majd l�ttam, hogy a v�llam felett � is eln�z a sik�tor fele. 

- B�ntottak? – n�zett r�m.

- Csak k�vettek… - v�laszoltam.

- Ok�, na, gyere… - seg�tett fel a f�ldr�l az ismer�s fi�. Csak tudn�m honnan ennyire ismer�s. B�r seg�teni akart, m�gis siker�lt pont a f�j� r�szen megfognia a karomat, mire f�jdalmasan szisszentem fel �s kaptam el tenyer�b�l a kezemet. Kicsit �vatosabban m�gis felseg�tett a f�ldr�l, majd �tkarolva arr�bb b�k�d�tt. Tal�n, hogy ne j�jjenek ut�nunk a k�vet�im, tal�n az�rt, mert l�tta rajtam, mennyire kifulladtam a rohan�st�l. Nem tudom.

- K�szi. – h�l�lkodtam, amikor kell� t�vols�gra �rt�nk a sik�tort�l.

- Had n�zzem… - ny�jtotta fel�m tenyer�t.

- Micsod�t? – n�ztem r� �rtetlen.

- H�t a kezedet… - mosolygott. Ezt a mosolyt m�r l�ttam valahol… t�prengtem, m�g oda ny�jtottam a sajg� kezemet.

- Semmis�g… - mondtam mik�zben � jobban szem�gyre vette a v�rz� sebemet. Ahogy vizsg�lgatta a kis v�g�st a karomon, vill�mk�nt �rt a felismer�s. A ment�s fi�. � az. Chris.

- Az�rt el�g cs�ny�n est�l el… - n�zett r�m, majd elkerekedett k�pemet l�tva megr�k�ny�d�tt. –mi az? –k�rdezte.

- Chris? A helikopteres? Aki ott volt p�r �r�val ezel�tt a balesetn�l? – soroltam a k�rd�seket.

- H�j, te vagy a l�ny, aki seg�tett… - ismert fel � is.

- Olyasvalami. Sz�val, k�szi, hogy kimentett�l a sik�torn�l… de most mennem kell… szia. –int�ztem el gyorsan a b�cs�z�st. Nem tudom mi �t�tt bel�m, de mi�ta megl�ttam �t furcs�n viselkedem a k�zel�ben. Fejcs�v�lva t�volodtam, b�r nagyon lassan, mert a l�baim m�g mindig remegtek az el�bbi f�lelemt�l.

- V�rj m�r… - sz�lt ut�nam �s azonnal meg�lltam, majd fel� fordultam. –legal�bb had tegyek egy k�t�st a kezedre… - futott oda hozz�m.

- Semmi sz�ks�g r�… am�gy is honnan szerzel most k�t�st?

- �hm… ment�s vagyok… eml�kszel?

- �h… h�t persze… - k�sz. Tot�l be�getem magam.

- Tulajdonk�ppen, mit k�sz�lsz m�g ilyenkor itt a v�rosban? F�leg ezen a r�szen?

- �n… h�t… csak egy c�met keresek… �s nem tal�lom… - makogtam, mik�zben � egy laza kis g�zt ragasztott a sebemre. Amikor k�szen lett r�m n�zett. K�bulatba ejt� tekintete volt.

- �s mi az a c�m?

- Ez. –h�ztam el� a kicsit el�zott cetlimet, majd adtam �t neki. Figyeltem az arc�t, mik�zben pr�b�lta elolvasni az �r�somat. Tal�n meglepetts�get v�ltem felfedezni az arc�n.

- Mit sz�ln�l, ha elk�s�rn�lek erre a c�mre?

- Akkor �n lenn�k a legboldogabb… tudod, merre van?

- De m�g mennyire… induljunk. –kezdett el l�pdelni mellettem. F�l szemmel figyeltem merre megy�nk, f�l szemmel pedig �t figyeltem. Hasonl� sportt�ska volt keresztbe rakva a v�ll�n, mint nekem. Barna f�rtjei az es�t�l kicsit �sszegabalyodtak, m�gis aranyosan az �gnek meredtek. Egy darabig csendben l�pdelt�nk egym�s mellett. Hihetetlen�l boldog voltam, hogy v�gre nem bolyongok t�bbet a v�rosban, hanem egy biztons�gos helyen leszek Dianne-n�l. Ahogy haladtunk egyre er�sebben v�ltem hallani a tenger hangj�t.

- �s kihez j�tt�l ide Santa-ba?  - t�rte meg a csendet Chris.

- Egy bar�tn�mh�z, Dianne-hez.

- �s � tudja, hogy j�ssz?

- Nem… De m�g �n sem tudtam p�r �r�val ezel�ttig… csak elsz�ktem. – v�lasz helyett a fi� halkan elnevette mag�t. – Ne nevess ki… - l�ktem meg picit. J�l �reztem magam vele. Aranyos fi� volt. Ism�t csend �llt be k�zt�nk. Oldalra n�ztem, majd a l�tv�nyt�l dermedten �lltam meg. Sz�jt�tva b�multam a t�jat. Csak p�r m�terre volt t�l�nk a tenger, amit csod�san vil�g�tottak be a vill�mok mindenfele cik�z� f�nyei. Gy�ny�r�. B�m�szkod�somat egy elsuhan� k�z zavarta meg. �rtetlen�l fordultam Chris ir�ny�ba, aki el�ttem kalimp�lt.

- Jobb lenne, ha menn�nk… - h�zta be a nyak�t. Ekkor vettem �szre, hogy nem csak a tengeren cik�znak a vill�mok, hanem k�r�l�tt�nk is. Egyet�rt�en b�lintottam, majd �jra elindultunk. Egy tengerparti h�zsorba �rt�nk be. Tal�n m�g h�zaknak sem nevezhetn�m ezeket a lakhelyeket, de nekem tetszettek. Befordultunk a m�sodik sorba, majd meg�lltunk egy ajt� el�tt. Azt hittem Dianne-hez �rkezt�nk meg, �m Chris er�sen kezdett kotor�szni a zseb�ben, majd egy kulcsot h�zott el�.

- �s a c�m…? – k�rdeztem kicsit f�lve.

- Chloe… itt �llsz a c�med el�tt. – eml�kszik a nevemre, �s ett�l engem �rthetetlen okb�l boldogs�g fogott el. �m az ut�na k�vetkez� szavai ism�t meglep�dve �rtek.

- Neked kulcsod… V�rj… te vagy Dianne b�tyja?  - A fi� nem v�laszolt, csak megvonta v�ll�t, majd betess�kelt az apr� lakhelybe.

Micsoda m�zlim van. Egyetlen emberrel ismerkedem �ssze, � is annak az illet�nek a testv�re, akihez �pp tartottam. Iszony� m�zli.