Save my life

By: Nicky

M�r tal�n 10 perc is eltelt, de m�g mindig nem lass�tottunk. Ez id� alatt sz�mtalan �tlet felmer�lt bennem, hogy hova is mehet�nk. Gondoltam �tteremre, j�tsz�t�rre, egy parkra, mindenre. Kicsit f�radtan n�ztem Chrisre, de az � boldogs�gt�l sug�rz� arca minden f�radts�gomat el�zte. Lassan kezdt�nk ki�rni a v�rosb�l �s egy tiszt�s fel� k�zeledt�nk, ahol csak egy n�gyzet alak� t�gla�p�let ny�lt el a fagyott ter�leten.

- Hol vagyunk? –n�ztem a mellettem halad� fi�ra.

- V�rj m�g egy percet �s megtudod... csak k�rhetek valamit? – �ll�tott meg.

- Persze.

- Csendben kell lenn�nk, hogy ne vegyenek �szre.

- Ok�, nem gond. – suttogtam.

Szerelmem az �p�let fel� kezdett vezetni. �tletem sem volt r�la, hogy mi fog t�rt�nni, de Chris miatt nem b�ntam, legyen b�rmi is.

A t�gla�p�lethez �rve egy hatalmas gar�zskapu el� l�pt�nk. Chris megnyomott valamit, mire a szerkezet elkezdett felemelkedni. Kikerekedett szemekkel n�zte, amint az ajt� m�g�l egy helikopter alakja kezdett kirajzol�dni.

Soha nem rep�ltem m�g. B�r apunak vannak mag�ng�pei, de azokkal csak � j�rt. Ha �n mentem valahova, �ltal�ban valamelyik kocsij�t k�ldte �rtem.

Chris elengedte a kezem �s befutott a piros g�phez. Egy s�rga kereszt volt festve az oldal�ra. Ekkor esett le, hogy ez a ment�helikopter. Teh�t akkor most Chris munkahely�n vagyunk. A csod�latos rep�l� masina elkezdett kitol�dni a gar�zsb�l, hogy a sz�m�ra kijel�lt helyen �lljon meg. Egy kis gurul� szerkezeten pihent �pp.

L�ttam, hogy a ment�s fi� m�g valamit �sszeszed a gar�zsban, majd fel�m fut.

- Sz�val naplemente helikopterr�l? – k�rdezte f�lig �r� mosollyal a sz�j�n.

- De... Ezt szabad? –agg�dtam.

- Im�dkozzunk, hogy ne t�rt�njen riaszt�s, am�g elvissz�k a g�pet...

- N�zd, �n t�nyleg nagyra becs�l�m, hogy idehozt�l... de ebb�l baj lesz.

- H�t bajom nekem lehet csak, de nem lesz.

- Chris...

- Chloe... gyere. – ny�jtotta fel�m a kez�t. Engedelmesen belekapaszkodtam, majd a helikopter egyik oldal�hoz l�pt�nk. Chris egy sisakot rakott a fejemre, amir�l egy mikrofon hajlott a sz�mhoz. Seg�tett besz�llni a g�pbe, majd sisakj�t a fej�re dobva �trohant a m�sik oldalra �s besz�llt mell�m. Megnyomott p�r gombot, mire z�g�s hangzott fel. Valami kart elkezdett tolni �s a propellerek – azt hiszem �gy h�vj�k – eszeveszetten kezdtek el forogni felett�nk. A „maradjunk csendben” taktik�r�l viszont ennyit. Ha minket eddig nem vettek �szre, erre a zajra tuti felfigyelnek majd j� p�r m�teres k�rzetben.

A g�p lassan emelkedni kezdett. Ijedten szor�tottam meg a k�r�l�ttem l�v� dolgot. Gyomrom apr� g�rcsbe r�ndult �ssze. Nem, nem att�l, hogy rosszul lettem volna vagy hasonl�, hanem mert ez egyszer�en elmondhatatlan �rz�s volt. Kin�ztem az ablakon �s az el�z� k��p�let m�r egyre csak apr� pontt� sz�k�lt �ssze. 

Hirtelen melegs�get �reztem az egyik kezemen. Oda kaptam a tekintetemet, de felesleges volt. A n�lk�l is tudtam, hogy Chris a k�z tulajdonosa, ami elkezdte �tmeleg�teni a kezemet, ami id�k�zben a g�rcs�s kapaszkod�st�l megfagyni kezdett.

- Mit csin�lsz? A g�pet vezesd. – sz�ltam r� r�m�lten, hiszen egy k�zzel nem lehet vezetni. Chris felnevetett, majd visszah�zta a kez�t �s egy karra tette.

- Ne f�lj, tudom, hogy kell vezetni... – kacar�szott m�g mindig.

- Ez�rt ki is r�ghatnak t�ged...

- H�t, m�g egyszer sem r�gtak ki...

- M�st is hozt�l m�r fel?

- Igen. – a lehet� legrosszabb v�lasz. Nem tudom, mi�rt, de s�rni tudtam volna hirtelen. B�ztam benne, hogy �n vagyok az egyetlen, akit elvitt helikopterezni. Mi�rt gondoltam �n azt, hogy Chrisnek el�ttem nem volt senkije? Nyilv�nval�, hogy ezer bar�tn�je volt m�r.

- �h. - csak ennyit b�rtam kiny�gni �s ink�bb elford�tottam a fejem. Minden annyira kicsinek t�nt alattunk. Mintha egy kis hangyav�ros felett repkedn�nk.

- �hm... egyetlen egy valakit hoztam fel el�tted...

- J�, �n... nem akartam... Sz�val... – magyar�zkodtam, magam sem tudom mi�rt.

- Dianne volt az. – h�t ez most ciki. �n idi�ta. Gondolhattam volna, hogy a h�g�t hozta fel.

- Ez... Most... H�ly�n alakult... – dadogtam zavartan. �reztem, ahogy arcomat el�nti a forr�s�g, ami arra engedett k�vetkeztetni, hogy tot�lisan belepirultam az el�bbi dolgokba. Mi�rt �getem �n mindig be magam? Tal�n ez az �n ismertet�jelem. A l�ny, aki nem k�pes �sszer�en gondolkodni.

- Ugyan.

Megr�ztam a fejem, majd el�re n�ztem. Hihetetlen l�tv�ny t�rult el�m. Alattunk minden�tt a fagyos tenger, amit bevil�g�tott a lemen� nap sugara. Minden narancss�rga �s v�r�s sz�nekben j�tszott. Ahol m�g jeges volt a v�z, megcsillantak az apr� kis f�nyek. Mintha ezernyi kis krist�lydarabot sz�rtak volna bele a tengerbe. Soha nem l�ttam ehhez foghat�t. M�g pislogni sem mertem, ne hogy elt�nj�n el�lem ez a l�tv�ny.

- Sz�val, mit sz�lsz? – hallottam Chris hangj�t a sisakomban.

- Ez... – nem tal�ltam szavakat. Nem is lehetett volna tal�lni. Erre nincsenek szavak.

- Pont ilyen reakci�t v�rtam.

- Mi?

- H�t nem tal�lsz szavakat. �n sem tal�lok.

- Ja, de ez... �n k�sz�n�m, hogy elhozt�l ide.

- Eml�kszel az els� tal�lkoz�sunkra... ?

- A balesetre?

- Igen...

- Persze.

- M�r ott tudtam, hogy egyszer meg akarom ezt mutatni neked. M�r ott �reztem, hogy musz�j megismernem t�ged. Am�g bevitt�k a s�r�ltet azon r�g�dtam, hogy mi�rt nem maradtam ott, vagy mi�rt nem k�rtem el a sz�modat. �tkoztam magam, ami�rt ott elengedtelek csak �gy.

- nem tudtam mi reag�ljak, ez�rt csak elmosolyodtam �s lehajtottam a fejem. Sz�val nem csak �n �reztem a bizserg�st az els� pillanatt�l fogva. El�sz�r azt hittem, csak velem van valami baj az�rt van. Egyetlen dolog b�ntott most m�r igaz�n. De a teljes sz�vemet marta, ak�r egy s�sav egy �zott r�zsaszirmot. Itt az ideje. El kell mondanom az igazat Chrisnek.

Nem titkol�zhatom tov�bb.

Az el�bb szinte bevallotta, hogy szeret. Persze, nem ezekkel a szavakkal, de az, hogy okolja mag�t, ami�rt akkor ott hagyott, az, hogy hajtotta a v�gy, hogy megismerjen, nem utalhat m�sra. Ugyanezt �reztem �n is.

Ezt kell tennem. Tudom.

Nagy leveg�t vettem �s Chrisre n�ztem. Mosolyogva vezette a hatalmas g�pet, amir�l �n id�k�zben meg is feledkeztem, ahogy arr�l is, hogy a leveg�ben vagyunk.

Legal�bb nem tud azonnal fak�pn�l hagyni, ha megtudja honnan is j�ttem. A kezeimb�l egyszerre t�nt el minden melegs�g. Azt hittem j�gcsapok l�gnak minden ujjamr�l. Nem b�rtam nyelni, a gyomrom g�rcsbe r�ndult. Sz�vem vadul kalimp�lt, mintha minden egyes dobban�sn�l ki akarna esni a hely�r�l. Kinyitottam a sz�mat, de nem j�tt ki hang a torkomon. Egy kicsit megk�sz�r�ltem, majd ism�t belekezdtem.

- Chris… - suttogtam szinte. Azt hittem siker�l hangosabban kiejtenem a nev�t, de a hangsz�laim valahol m�shol j�rhattak, hiszen nem engedtek rendesen besz�lni. Nem mertem r�n�zni. Folyamat a kezeimet n�ztem, amik egym�ssal babr�ltak. A szemem sark�b�l l�ttam, hogy r�m n�z, de szinte azonnal visszaford�totta a fej�t.

- Rosszul vagy? – hallottam kiss� recseg�, �m �mely�t�en b�rsonyos hangj�t a sisakomban.

- Nem, dehogy.

- Csak mert els�padt�l kicsit �s ver a v�z. – h�t ezt �szre sem vettem. Nem szerettem ezt a tulajdons�got. A szervezetem el�bb el�rult, mint �n saj�t magamat.

- Nekem… el kell… mondanom… valamit. – makogtam. Tov�bbra sem tal�ltam meg a hangomat. Egyszer�en k�ptelen voltam arra, hogy csak �gy nyugodtan �s foly�konyan besz�ljek. Pedig, lehet, sokkal jobban j�nne ki akkor a helyzet.

- Csak b�tran. – mintha ez olyan k�nny� lenne. Ezer meg egy szitkot elmondtam m�r magamra, ami�rt nem tiszt�ztam r�gt�n az elej�n a helyzetet.

- Nem… eg�szen… voltam… �szinte. – dadogtam. – van valami, amit eddig… - kezdtem bele a mondatomba, de nem tudtam befejezni. Egy �rdes, rekedtes hang sz�lalt meg a f�lemben. Ez nem Christ�l sz�rmazott. Ijedten r�n�ztem �s l�ttam rajta, hogy baj van.

Azonnal elford�tott valamit, amit szor�tott, mire a helikopter egy picit megd�lt, majd �jra egyenesbe t�rt. L�ttam, hogy Chris �k�lbe szor�tja az egyik kez�t.

- A fen�be is… mi�rt ilyenkor? – csapott r� a berendez�sre �k�lbe szor�tott kez�vel.

- Most…

- Riaszt�s van. A t�bbiek kb. egy percen bel�l rohannak be a helikopterhez, ami nem lesz ott. K�ptelens�g, hogy egy perc alatt visszavigyem a g�pet.

- Annyira sajn�lom… ne haragudj. – tudtam, hogy ez is miattam van. Ha nem lenn�k, sose jut esz�be engem felhozni naplement�t n�zni.

- Az �n �tletem, nincs mi�rt eln�z�st k�rned.

Nem v�laszoltam, csak elford�tottam a fejem. Ezerszer gyorsabban suhantak el mellett�nk a dolgok, mint amikor felsz�lltunk. Tudtam, hogy sietni kell. Egy balesetn�l m�sodperceken m�lik az �let. �s ha a ment�s�k nem tudnak felsz�llni a helikopterrel, mert mi elk�t�tt�k, akkor tal�n miattunk, jobban mondva miattam fog valaki s�lyos �llapotba ker�lni, vagy ak�r meghalni.

- Ez az… - hallottam Chris hangj�t.

- Mi az? – n�ztem r�.

- Tal�n siker�l. Figyelj, amint le�rt a g�p ugorj ki �s rohanj.

- Hova?

- Be a gar�zs r�szre, de ott leszek, csak k�vess engem.

- Rendben. De ha kell, �n elviszem a balh�t. El tudom int�zni. – val�ban. Megpr�b�lhatn�m ap�mat r�besz�lni, hogy int�zze el, hogy Chrisnek ne essen baja. Vagy ak�r p�nzt is k�rhetnek. Saj�t zsebb�l ki tudn�k fizetni b�rmennyit, b�rmelyik pillanatban. F�leg, ha Chrisr�l van sz�.

- Nem Chloe. Meg�sszuk. Ha meghallod, hogy h�rom ugorj �s fuss. – ekkor vettem �szre, hogy a g�p ereszkedni kezd. Hallottam a f�lemben Chris sz�mol�s�t a f�lemben. Fagyott kezemmel gyorsan megkerestem az ajt� nyit�j�t �s olyan er�vel szor�tottam, hogy azt hittem let�r�m a v�g�n. M�sik kezemmel m�r levettem a sisakot, hogy t�nyleg azonnal tudjak rohanni.

�reztem egy apr�cska huppan�st, majd meghallottam, ahogy Chris elkiab�lja a „h�rom” sz�t. Megr�ntottam a kart, majd az ajt�t vissza nem csukva rohantam a g�p h�tulja fel�. G�z�m se volt merre kell mennem ez�rt egy pillanatra meg�lltam. Hirtelen megjelent az egyik oldalamon � �s a kez�t �sszekulcsolva az eny�mmel h�zott az �p�let fel�. Felvettem a temp�j�t �s vele egy�tt futottam be a gar�zsba. Amikor be�rt�nk lef�kezett �s vele egy�tt �n is. Kapkodtam a leveg�t �s sz�rt az oldalam. Leveg� ut�n kapkod�s k�zben Chrisre n�ztem, l�ttam, hogy fesz�lten �ll �s figyel valamire. Ekkor �n is figyeltem, b�r nem tudtam, hogy mire.

- Gyere… - suttogott a f�lembe. Megfogtam a kez�t �s mentem amerre �. Egyre beljebb l�pdelt�nk a gar�zsban. Egyszer csak a h�tunk m�g�tt kicsap�dott egy ajt� �s kiab�l�st hallottam. Nem volt id�m h�tra n�zni, mert Chris mag�val r�ntott �s beh�zott egy szekr�ny m�g�. A hely �ppen arra volt el�g, hogy �n a falnak nyom�djak, � pedig velem szemben a szekr�nynek nyom�dott. Olyan szorosan �lltunk egym�ssal szemben, hogy szinte orrunk s�rolta a m�sik�t. Mivel nem tudtam mi t�rt�nik, meg akartam k�rdezni, de amint besz�dre nyitottam a sz�mat, Chris az egyik ujj�t ajkaimra tapasztotta, jelezve, hogy m�g maradjak csendben.

Tov�bbra is f�leltem, de a tekintetem le nem vettem r�la. Az a kisfi�s izgalom az arc�n mag�val ragadott. Annyira belemer�ltem arc�nak felfedez�s�ben, hogy �sszerezzentem, amikor hallottam a g�pet elindulni. Mintha hatalmas k� esett volna le mindegy�nk sz�v�r�l kif�jtuk a leveg�t. A fi� ujja m�g mindig a sz�mon vesztegelt, de nem b�ntam. Tov�bbra is arc�t f�rk�sztem. A l�tv�nyt csak csod�sabb� tette, amikor fel�m fordult �s v�gre gy�ny�r� izgalommal teli szemeibe n�zhettem. Nem eresztettem el a tekintet�t. Nem mertem. Nem is akartam. Az ujja, amit id�k�zben lecs�sztatott a sz�mr�l, most belet�rt a hajamba �s meg�llapodott benne. Tekintete egyre k�zelebbr�l f�rta bele mag�t szemeimbe.

Orra m�r val�s�ggal s�rl�dott az eny�mmel.

�reztem a lehelet�t, �reztem a rezd�l�seit. Sz�vem most m�g az eddigin�l is jobban kalap�lt, de j� �rz�s volt. Ezt csak fokozta, amikor puha ajkai v�gre el�rt�k az eny�met. Most el�sz�r �rzem azt, hogy k�szen �llok r�. Elvesztem.

Szemeim �nk�ntelen�l csuk�dtak le, ahogy sz�nk egyre jobban kapaszkodott a m�sik�ba.

Csod�latos volt.