Save my life

By: Nicky

A vil�g megsz�nni k�sz�lt k�r�l�ttem. Csak is Chris. � volt az egyetlen, aki most lefoglalta az agyam minden egyes r�sz�t. Ajkai m�sodpercekre sem engedt�k eny�met.

K�lcs�n�sen kapaszkodtak egym�sba. Kezeit k�t oldalr�l a falnak t�masztotta a fejem mellett, �n pedig egyre csak k�zelebb h�ztam magamhoz.

K�cos haj�ba f�rtam az ujjaim �s �tengedtem magam az �rzelmeknek.

A csod�latos pillanatunkat egy hirtelen j�tt zaj szak�totta f�lbe. Chris �gy kapta el a sz�j�t t�lem, mintha t�z �gette volna meg. Egy kicsit �rtetlen�l n�ztem r�, de azt�n �n is meghallottam a morajl�st. Mintha �vegcserepek sz�r�dn�nak sz�t az aszfalton.

- Mi a… - l�pett ki Chris a szekr�ny m�g�l.

- Hova m�sz? –suttogtam.

- Mindj�rt j�v�k, maradj itt.

- De Chris… �n… egyed�l itt… �n f�lek. – l�ptem ki egy l�p�st �n is.

- Nem kell f�lned… lehet, hogy csak egy macska… - j�tt vissza hozz�m �s tette a v�llamra a kez�t.

- Biztos egy �rtatlan cica fog bet�rni egy ablakot… - vil�g�tottam a t�nyekre kiss� f�lelemt�l remeg� hangon. Chris elmosolyodott, majd az �llam al� cs�sztatta egyik kez�t �s ajkaihoz emelte az eny�meket.

- Soha nem engedn�m, hogy bajod essen. – suttogta, majd egy gyors cs�kot nyomott a sz�mra �s elsietett. Ahogy t�volod� alakj�t n�ztem, �reztem, hogy l�baim egyre gyeng�bbnek t�nnek. Visszah�z�dtam a hatalmas fab�tor m�g� �s lekuporodtam a f�ldre.

Fejemet a t�rdemre hajtottam �s mik�zben v�rtam, hogy � visszaj�jj�n mosolyra h�z�dott sz�jjal gondoltam vissza az elm�lt percekre.

Annyira h�lye voltam, hogy eddig mindig visszautas�tottam, de tal�n ett�l lett ez a pillanat annyira k�l�nleges. Az egyetlen baj az volt, hogy v�ge szakadt.

L�pteket hallottam, ez�rt �vatosan kin�ztem a szekr�ny m�g�l. Egy idegen f�rfi l�pett ki �s n�zett k�rbe. Tal�n a riadts�g vez�relt, amikor felugrottam �s kil�ptem a rejtek helyemr�l.

Elindultam fel�. Tal�n abban b�ztam, hogy megijed �s elrohan, de pechemre egy m�sik idegen f�rfi rohant ut�na. Amikor �szrevettek megtorpantak. L�ttam az arcukon a t�preng�st.

Egym�sra n�ztek, majd egyszerre megindultak fel�m gyors l�ptekkel.

R�m�lten n�ztem k�r�l, h�tha tal�lok valami v�dekez� dolgot, azonban sehol nem l�ttam megfelel� eszk�zt. Most mihez kezdjek?

Tettem fel a k�rd�st magamban, mik�zben remeg� l�bakkal pr�b�ltam h�tr�lni. Mi�rt kellett nekem el�b�jnom?

Megtorpantam. Chris. Pont a m�g�tt az ajt� m�g�tt t�nt el, ahonnan ezek kij�ttek. A gondolatra, ami azonnal bef�rta mag�t az agyamba – hogy Chrisnek baja esett- �k�lbe szor�tottam a kezem �s d�ht�l forrongva n�ztem szembe a velem szembej�v�kkel.

- Hol van Chris? – k�rdeztem higgadt hangon.

- �h, az a kis ny�z�ge a bar�tod volt? – nevetett fel az egyik.

- Mit csin�ltatok vele?

- Csak egy jobb helyre k�ldt�k… - l�ptek hozz�m k�zelebb.

- Ha b�ntott�tok… - kezdtem a mondatomba, de ekkor hatalmas zajt hallottam meg kintr�l. A bet�r�k is felfigyeltek r�. Hirtelen rohanni kezdtek fel�m. De nem b�ntani akartak, ink�bb menek�ltek. �reztem egy hatalmas l�k�st magamon, majd a gravit�ci� a f�ldre r�ntott.

Amint le�rtem a f�ldre �les f�jdalmat �reztem az egyik karomon. Odakaptam �s a kezem csupa v�r lett. Fel�ltem, �s l�ttam, hogy a kezemet egy ki�ll� vasdarabba csaptam bele.

K�rbe n�ztem, de a bet�r�knek m�r h�lt helye volt. Megnyugodva f�jtam ki a leveg�t, de �jra beugrott Chris. R�m�lten ugrottam fel �s rohantam be az ajt�n.

- Chriiiiis… - kiab�ltam, amint benyitottam. Azonnal megl�ttam jobbra t�lem, hogy a f�ld�n fekszik. – �risten, Chris… - t�rdeltem mell�. L�ttam, hogy a fej�n egy nagyobb seb �ktelenkedik. – Jaj, Chris… nyisd ki a szemed… k�rlek. –k�ny�r�gtem, mik�zben �vatosan a l�bamra tette a fej�t. Hi�ba pr�b�ltam valamit kiszedni bel�le, nem kaptam v�laszt. A szemem tele lett k�nnyel.

- Chris… k�rlek… nem hagyhatsz magamra… nem, mert �n, kedvellek... nagyon is… t�lzottan is… sz�val.. k�rlek. – s�rtam.

- Sz�val kedvelsz? – nevetett fel a karjaimban.

- Chris… j�l vagy? – �lt fel velem szemben.

- A fejem sajog… de t�l�lem. – mosolygott.

- Annyira f�ltem… - borultam a nyak�ba, majd s�r�sban t�rtem ki.

- Ugye nem b�ntottak?

- Nem… de el kell menn�nk a k�rh�zba Chris, hogy valaki megn�zze a fejedet �s le�polj�k… vagy h�vjunk ment�t…- szipogtam tov�bbra is az � nyak�ba kapaszkodva.

- �hm… ment��llom�son vagy.. egy ment�ssel. Fur�n venn� ki mag�t a dolog, ha most ment�t h�vn�k. Ezt a kis b�bot majd �n megoldom.

�reztem az �rint�s�t a h�tamon �s ez melegs�ggel t�lt�tt el. Orromat elt�m�tette Chris illata, de nem b�ntam. Mindenn�l megnyugtat�bb volt magamhoz �lelni, olyan szorosan, ahogy csak tudtam.

- Egy�bk�nt… mennyit hallott�l abb�l, amit mondtam? – h�z�dtam el egy kicsit.

- Mindent hallottam, azt is hallottam valamennyire, amikor azokkal a szemetekkel besz�lt�l…, de �gy le�t�ttek h�tulr�l, hogy nem b�rtam fel �llni. De v�gig az�rt k�ny�r�gtem, hogy menjenek el �s ne �rjenek hozz�d… - cs�kolt meg �jra.

Mik�zben �jra ajkaiban pr�b�ltam elmer�lni ism�t zajt hallottunk. Most a gar�zsb�l j�tt a nesz. Christ kicsit f�lretolva ugrottam fel a f�ldr�l, majd seg�tettem neki fel�llni.

Ak�rki is j�rt a gar�zsban, most el�rt az ajt�ig.

Amint az kinyit�dott piros ruh�ba �lt�z�tt emberek s�t�ltak be rajta �s meglepetten m�regettek v�gig minket.

- Chris mi folyik itt? – sz�lalt meg az egyik f�rfi.

- George… j�ttem a beoszt�som�rt, amikor hallottunk valami �vegt�r�st �s bej�ttem �s itt volt k�t alak… azt�n le�t�ttek �s ut�na nem tudom mi volt…

- Bet�rtek, am�g bevet�sen voltunk? – l�pett el� egy apr�cska l�ny. Kicsit meglep�dtem, hogy � is a helikopteren dolgozik.

- �gy t�nik… - biccentett neki Chris.

- �s � ki? Rem�lem rokonod �s akkor �sszej�hetek vele… - nevetett fel egy Chris-el egyid�s sr�c.

- Kopj le Ben… � a bar�tn�m. Nem el�g, hogy a h�gomra is r�nyomult�l?

- H�vnunk kell a rend�rs�get… - sz�lalt meg az, akit George-nak h�vtak.

A rend�rs�g. Na, �k azok, akikre most nincs sz�ks�gem. M�r csak az k�ne, hogy idej�jjenek �s felismerjenek. Valamit ki kellett tal�lnom.

- Nek�nk menn�nk k�ne George… - sz�lalt meg helyettem Chris.

- De kelletek a dolgokhoz…

- Ok�… akkor maradunk.

- Egy�bk�nt Chris… nem tudod ki vitte el a g�pet?

- Nem f�n�k.

Aggodalmasan n�ztem Chrisre, amikor az egyik kanap� fel� h�zott. T�nyleg nem maradhattunk itt. Annyira elmerengtem, hogy �szre se vettem, hogy folyamat a kezemet szor�tom. Eg�szen addig nem figyeltem r�, am�g az az alacsony l�ny fel nem ki�ltott mellettem.

- �risten, te rettent�en v�rzel… - kapta el a kezemet. Ekkor n�ztem oda �s val�ban el�gg� �sszev�reztem a ruh�mat.

- Csak egy v�g�s… - tereltem a figyelmet magamr�l.

- Chloe.. azt mondtad nem b�ntottak.. – aggodalmaskodott Chris.

- Nem is.. csak fell�ktek, amikor elmenek�ltek. A�! – szisszentem fel, amikor a l�ny valamit r�f�jt a sebemre. Id� k�zben megtudtam, hogy Bianca-nak h�vj�k.

- Bocsi.. .

Amint a l�ny bek�t�zte a sebemet, le�ltem a kanap�ra, amihez az el�bb Chris ir�ny�tott. Bianca most � hozz� l�pett oda �s a fej�n l�v� sebet n�ztem. Meg�llap�totta, hogy csak fel�leti s�r�l�s. Szerencs�re semmi koponyat�r�s.

Ezen az eg�sz csapaton l�tszott, hogy egy �sszeszokott t�rsas�g. Mindenkinek megvolt a maga helye. Egy picit k�v�l�ll�nak �s idegennek �reztem most magam. Persze, az is voltam.

Chris le�lt mell�m �s megfogta a kezem. N�ma csendben �lt�nk eg�szen addig, am�g egy aut� hangot nem hallottunk. A f�n�k mindenki tudt�ra adta, hogy megj�ttek a nyomoz�k.

Erre az egy mondatra azonnal vad kalap�l�sba kezdett a sz�vem, �s egyre jobban vert a v�z. �reztem, tudtam, hogy nekem most itt v�gem lesz.

Kiny�lt az ajt�, majd k�t ismer�s alak l�pett be. Meglepetten �lltam fel, hiszen az egyik Dianne volt, a m�sik pedig Spencer.

- Mi t�rt�nt? – rohant oda hozz�nk Chris h�ga.

- Semmis�g Dianne.. csak bet�rtek ide �s pont rosszkor voltunk rossz helyen.

- Spencer bent volt, amikor hallotta, hogy mi t�rt�nt �s �gy int�zte, hogy ki tudjon j�nni ide.

- H�la �gnek. – sz�laltam meg.

Kaptam m�g egy es�lyt arra, hogy ne m�s buktasson le Chris el�tt. Most m�r musz�j lesz �lnem ezzel a lehet�s�ggel.

Nem csin�lhatom ezt tov�bb.