Save my life

By: Nicky

- De anya…

- Kisfiam… hogy engedheted ezt? – hallottam halkan egy p�rbesz�det. Kinyitottam a szemem, �s egyb�l �szrevettem, hogy Chris nincs mellettem. A szobaajt� csukva volt. Fel�ltem, majd megd�rzs�ltem a szemem. Tov�bb hallottam a p�rbesz�dfoszl�nyt, ez�rt az ajt�hoz l�ptem. Miel�tt kinyitottam volna a f�ra tapasztottam a f�lem. Chris egy n�vel besz�lgetett. Megismertem ezt a hangot. Az �desanyja.

- Mondd meg �szint�n… mit keres m�g mindig itt ez a Carmen?

- A neve Chloe anya.

- L�nyegtelen… nem veszed �szre, hogy csak a p�nzedet akarja?

- R�meket l�tsz…

- Nem… csak a val�s�got. �sszeszedted az utc�n… lehet, hogy valami hajl�ktalan. �r�lhetsz, hogy eddig nem rabolt ki! – t�tott sz�jjal hallgattam, hogy az a n� engem szid �s pr�b�l bemocskolni Chris el�tt. 

- Nem hajl�ktalan…

- Honnan tudod?

- Mert… � mondta.

- �s ha azt mondja, hogy � a kir�lyn�, azt is elhiszed neki?

- Ha � mondja, akkor igen anya. Am�gy is… Dianne bar�tn�je.

- �h, milyen bar�tn�? Sose mes�lt r�la… m�g egyszer sem mutatta be nekem.

- Mi�rt kellett volna bemutatnia? Az �n bar�taimat sem ismered.

- Az m�s. Most azonnal dobd ki innen… hallgass r�m kisfiam.

- Anya…

Er�s k�sztet�st �reztem r�, hogy kimenjek �s leord�tsam annak a n�nek a fej�t �s elmondjam neki az igazat. Ez�rt sem hallgattam tov�bb, ami oda kint folyt. K�nnyekkel teli szemmel mentem vissza az �gyhoz �s �ltem le r�. Csak bajt hozok Chris fej�re. Most m�g az anyj�val is veszekszik miattam. A legjobb lesz, ha valahogy elt�n�k.

Halkan fel�lt�ztem, mik�zben tov�bb hallgattam foszl�nyokat a kinti veszeked�sb�l. �sszepakoltam a cuccaimat, majd bevetettem az �gyat.

Kerestem egy darab pap�rt �s egy tollat fogtam a kezembe. Ha m�r elmegyek, legal�bb egy levelet hagyok neki. De mit �rjak r�?

Er�sen t�rtem a fejem, de egy �rtelmes sz� sem jutott eszembe. Tal�n le�rhatn�m az eg�sz dolgot, hogy a minisztereln�k l�nya vagyok, �s hogy gazdag vagyok, meg hogy az anyj�nak nincs igaza, de nem akartam m�g ezzel is f�jdalmat okozni.

D�nt�ttem. Annyit �rok neki, hogy „Sajn�lom, szeretlek. Chloe” Igen. Ez t�k�letes lesz. Gyorsan lefirkantottam, az �gyra tettem, majd a v�llamra vettem az utaz�t�sk�m. Szerencs�re t�nyleg kiismertem m�r a j�r�st ebben a h�zban, ez�rt tudtam, hogy ha �k a nappaliban vannak, akkor �szrev�tlen�l ki tudok surranni a h�ts� ajt�n.

Halkan lenyomtam a kilincset, ami egy picit kattant, de mivel besz�lgettek nem lehetett hallani. Kilestem �s l�ttam, hogy mind a ketten �gy �llnak, hogy a szob�t semmilyen sz�gb�l nem l�tj�k. L�bujjhegyen osontam �t a konyh�ba, ahol a h�ts� ajt� volt. Hirtelen csend lett odakint, ez�rt megdermedtem. Rem�ltem, hogy nem az�rt, mert �szrevettek.

Nem telt el egy perc sem, amikor �jra hallottam a besz�det. Kif�jtam a leveg�t, hogy azt�n egy nagyot sz�vhassak bele �jra a l�gk�rbe.

Az ajt�hoz l�ptem �s a lehet� leghalkabban nyomtam le a kilincs�t. Egy apr� kattan�ssal kiny�lt �s amilyen gyorsan csak tudtam kil�ptem rajta. Nem hagyhattam nyitva, ez�rt ugyanolyan prec�z halk m�don becsuktam. Lel�ptem a fagyos homokba, majd megindultam az �t fele. Nem tudtam merre menjek, ez�rt gondoltam elmegyek a parkba ahol el�sz�r tal�lkoztam Chris-el.

Szorosan kulcsoltam �ssze a karomat magam el�tt, hogy a hideg sz�l ne tudjon beb�jni a fels�m al�. Kicsit elvetem�lt �tlet volt kab�t n�lk�l kil�pni ebbe a hidegbe, de nem tehettem m�st. A dzsekim a m�sik ajt�n�l volt felakasztva a fogasra.

Fura m�d rengeteg ember s�t�lt az utc�n, ez�rt beny�ltam a t�sk�m oldals� zseb�be �s kivettem bel�le a baseball sapk�mat. Szorosan a fejembe h�ztam �s lehajtott fejjel pr�b�ltam meg akad�lymentesen eljutni a parkba. Nem messze voltam, amikor egy h�lgy meg�ll�tott.

- Ne haragudj... de olyan ismer�s vagy! – sz�l�tott le.

- �hm... biztosan csak hasonl�tok valakire... – hadartam.

- Nem, biztos vagyok benne, hogy l�ttalak m�r valahol...

- Eln�z�st h�lgyem, de biztosan nem... �s ha nem haragszik mennem kell. – siettem el gyorsan. Csak rem�lni mertem, hogy a nagy t�preng�sben nem ugrik be neki az arcom vagy a nevem. A s�t�ny sz�l�hez �rve elk�pedtem. A p�r napja m�g t�k�letesen �res, embermentes park most hemzsegett a vid�m arcokt�l. Valami sz�npad is volt fel�ll�tva. K�zelebb f�rk�ztem az egyik s�torhoz, aminek az oldal�ra egy kisebb pap�r volt kit�zve.

„ Szilveszteri mulats�gok, k�sz�nts�k egy�tt az �j�vet! Jobbn�l jobb koncertekkel, fell�p�kkel, s�rs�trakkal �s tem�rdek sz�rakoztat� elemmel. Az estet fergeteges t�zij�t�k z�rja!”

Sz�val ez a magyar�zat erre a hatalmas �sszej�vetelre. Chris ma dolgozik. Mes�lte, amikor ment�nk helikopterezni. Ilyenkor mindig t�bb seg�lyh�v�sra kell sz�m�tani, ez�rt mindenkit beh�vnak, akit tudnak. M�ra terveztem azt, hogy am�g � dolgozik, �n k�sz�tek valami vacsor�t �s �th�vjuk Diannet �s Spencert is. De ennek az �tletnek �n most el�gg� betettem.

Vajon �szrevette m�r, hogy elj�ttem? Olvasta m�r a levelem?

Mi�ta kitettem a l�bam legal�bb ezerszer akartam visszarohanni hozz� �s a nyak�ba ugrani. De nem tehettem. Egy nagy senki vagyok az�rt, amit vele teszek.

Hogy tereljem a gondolataimat belevetettem magam a t�megbe �s k�r�ln�ztem.

T�bb f�le k�rhinta volt megannyi vattacukros kocsival k�r�lv�ve. Felfedeztem egy pattogatott kukoric�s kocsit is, �s mivel a pocakom jelezte �hs�g�t, gondoltam veszem egy kis adagot. Be is �lltam a sorba, ahol �rdekes besz�lget�snek lehettem a f�ltan�ja.

- Hallottad, hogy m�r 1 hete elt�nt a miniszter l�nya?

- Persze, de �gy hallottam, hogy elrabolt�k...

- Nem tudom, azt is olvastam, hogy az apja k�ldte el jap�nba tanulni...

Halkan elnevettem magam a t�ves dolgokon. M�g hogy ap�m elk�ld�tt jap�nba tanulni. Fel nem foghatom honnan szedett a sajt� megint ilyen h�lyes�get. Csoda, hogy a hal�lomat meg a temet�semet nem �rt�k m�g meg. Mivel k�zben sorra jutottam gyorsan k�rtem egy adag popcornt, majd le�ltem az egyik �res padra.

Egym�s ut�n egyes�vel emeltem a sz�mhoz a s�s kukorica darabokat, mik�zben az egyik �ssze-vissza kanyarg� k�rhint�n vis�toz� embereket figyeltem.

R�gt�n az jutott eszembe, hogy milyen j� lenne fel�lni r� Chrissel. B�r � a magass�got m�r megszokhatta a rep�l�n, de nekem mindenem a magass�g. Kiskoromban anyuval sokszor elment�nk a vid�mparkba �s mindenre fel�lt�nk. Anya is nagyon szerette az �gig �r� hull�mvasutakat �s a h�nyingerkelt�en p�rg� szerkezeteket.

Eml�kszem mennyit szoktam vele vit�zni azon, hogy h�ny k�rt menj�nk. Persze, mindig � nyert a vit�kban �s mivel ilyenkor �ltal�ban bes�rt�dtem, mindig kiengesztelt egy vattacukor halommal, vagy egy cukorka nyakl�nccal. Nem is tudom lehet-e m�g olyat kapni.

Ahogy a ringlis forgott k�rbe-k�rbe, �gy forgott le mellettem egy eg�sz nap.

Az egyik pillanatban m�g vil�gos volt, most meg, ha nem lenn�nek a f�nyek, m�r semmit sem l�tn�k. Az�rt �rdekes, hogy v�gig �ltem egy eg�sz napot. Egymagamban.

Kezdtem egyre jobban f�zni, ez�rt jobbnak l�ttam, ha ink�bb fel�llok v�gre a padr�l �s j�rk�lok kicsit. Legal�bb megmozgatom a l�baimat, amik v�gigpihenhett�k a mai napot.

Amint a talpaimra �lltam, feln�ztem az egyik �p�leten terjeszked� �r�ra. F�l �ra m�lva �tl�p�nk egy �j �vbe, egy �j kezdetbe.

Folyamatosan haladtam el az egyre gy�lekez� ember t�meg k�z�tt. Bizony�ra a t�zij�t�k miatt j�ttek le ennyien.

Ahogy haladtam, egy nagyobb csoportosul�st vettem �szre. Odafurakodtam, �s l�ttam, hogy a ment�k �polnak egy n�nit. Ahogy kivettem, �pp �jra�lesztett�k.

- Mindj�rt j�n a helikopter! – hallottam egy ki�lt�st, majd megl�ttam a hozz� tartoz� piros ruh�s f�rfit. Sietve futott oda az �jult asszonyhoz, akin a kolleg�i pr�b�ltak seg�teni.

�pp el akartam onnan j�nni, amikor meghallottam az �v�lt� zen�t is t�lharsog� propellerek z�g�s�t. Azonnal az �gre n�ztem �s megl�ttam a piros helikoptert a s�rga kereszttel.

Gyomrom g�rcsbe r�ndult �s l�baim a f�ldbe gy�kereztek. A g�p egyre lejjebb ereszkedett, mik�zben p�r ment�s pr�b�lta a b�m�szkod� t�meget arr�bb tess�kelni. Sokan – k�zt�k �n sem- hallgattam a f�rfira.

Valami nem engedett. Egy �rz�s. L�tnom kellett mi fog t�rt�nni.

De lehet, hogy azt akarom l�tni, hogy ki sz�ll ki abb�l a g�pb�l. Tal�n egy percen bel�l egy ment�ruh�ba �lt�z�tt fi� ugrott ki a m�g f�ldet nem �r� �gi j�rm�b�l. Azonnal felismertem az alakot. Csak egyetlen egy embernek van ilyen men�se, ilyen testfel�p�t�se.

Csak egyetlen ember k�pes kiugrani egy helikopterb�l az�rt, hogy �letet mentsen. Egyetlen.

A fi� azonnal az asszony mell� t�rdelt �s �tvette a sz�vmassz�zst a f�ldi kolleg�it�l.

Azok elmentek �s egy hord�ggyal t�rtek vissza. Amint lerakt�k az �gyat a h�tam m�g�l egy hatalmas durran�s hallatszott. A t�meggel egy�tt arra fordultam �s l�ttam, hogy az �gen ezernyi sz�nben pomp�z� f�nyek cik�znak. A t�zij�t�k. El sem hiszem, hogy m�r az a f�l �ra is eltelt. Mi�rt r�p�l az id� ennyire?

Mivel nem igaz�n k�t�tt le az �gi j�t�k visszafordultam az esem�nyek fel�. D�bbenete futott rajtam kereszt�l, amikor a fi�, aki az el�bb m�g egy embert hozott vissza az �letbe most egyenesen r�m b�mul. El akartam futni gyorsan, de l�baim nem engedtek. K�r�ln�ztem �s m�r csak �n figyeltem a ment�s akci� fel�. �gy l�tszik egy t�zzel val� j�t�k mindenkit jobban �rdekelt ann�l, ami itt t�rt�nik. Visszan�ztem �s l�ttam, hogy a fi� valamit s�g az egyik ment�snek, majd fel�m veszi az ir�nyt. Zavartan pr�b�ltam valamit tenni, de nem ment.

A fi� egyre k�zelebb �rt, majd lass�tott �s egy hat�rozott l�p�ssel �llt el�m.

- Chloe… - sz�lalt meg a b�rsonyos hang.

- Chris… - ejtettem ki a sz�mon a nev�t. Id�k�zben valahogy a hangom is megfagyhatott, mert kicsit rekedtesen j�ttek ki a sz�mon a szavak.

- Mi�rt t�nt�l el? – tette fel a k�rd�st. V�gig kellett gondolnom, hogy mi�rt is, mert jelenl�te ki�r�tette a fejemet �s el�rte, hogy gondolataim elsz�lljanak. P�r m�sodpercnyi t�preng�s ut�n viszont �jra felr�mlettek bizonyos szavak… „csak a p�nzedet akarja” „hajl�ktalan” sz�lalt meg �jra �s �jra a fejemben az az ideges�t� n�i hang.

- Nem akartam, hogy a hajl�ktalan leny�lja a p�nzedet… vagy net�n kipakolja a lak�sod… mert… mit is mondott? Carmen? Azt hiszem igen… sz�val… - makogtam kicsit flegm�n.

- Hallottad anyut. – �llap�totta meg.

- Ki nem hallotta?

- N�zd, ne haragudj r�. � nem ismer.

- De megismerhetett volna, de az � szem�ben csak egy m�sok �let�re t�r� hajl�ktalan maradok… �s nem akarom, hogy anyuci kisfi�nak ne legyen megfelel�… bar�tn�je. – kiab�ltam, majd az utols� sz�n�l levittem a hangom.

- Ne csin�ld m�r! – fogta meg a kezem. Beleborzongtam meleg �rint�s�be.

- Chris… - kezdtem bele a mondatomba, amikor egy k�z elkapta a karomat �s arr�bb r�ntott Christ�l. Ijedten n�ztem fel a mellettem �ll� szem�lyre. Nagydarab �lt�ny�s f�rfi volt. Azonnal felismertem. Test�r. Ap�m test�re. Megtal�ltak.

Ijedten n�ztem Chrisre, majd vissza a f�rfira.

- Ne! Most ne. – kiab�ltam, �s pr�b�ltam kiszabad�tani magam a gorilla er�s szor�t�s�b�l.

- Engedje el! – l�pett oda Chris.

- Ne… Chris… hagyd. – pr�b�ltam menteni a menthet�t.

- Sz�llj le a minisztereln�k l�ny�r�l! – morgott fel a karomat egyre er�sebben szor�t� f�rfi.

- Mi? – dermedt le a ment�s�m. Nekem elakadt a l�legzetem is. Felv�ltva n�ztem a k�t f�rfira.

- �csi… nem n�zel h�rad�t? � a minisztereln�k l�nya. – d�rm�g�tt tov�bb a test�r.

- Fogd m�r be! – �v�lt�ttem fel a f�rfira.

- Chloe… - n�zett r�m Chris.

- �n… el akartam mondani… t�nyleg…

- �risten.

- Ne haragudj Chris… k�rlek.

- K�nny� volt a h�ly�t j�ratni velem, ugye? – l�ttam meg a k�nnyeket szemeiben.

- Nem… minden igaz volt, amit mondtam, vagy amit tettem.

- �s ezek ut�n ezt elhiggyem?

- Mi v�ltozott volna, ha elmondom, hogy a minisztereln�k elsz�k�tt l�nya vagyok?

- Nem szerettem volna bel�d! – �v�lt�tt vissza. Szavai vill�mk�nt hatoltak v�gig elm�mben, majd testemben, hogy azt�n a sz�vembe v�ss�k bele utols� csap�sukat. Nem tudtam mit mondani. Kinyitottam a sz�mat, de nem j�tt ki hang. Arcomat v�gig �ztatt�k fagyos k�nnyeim, eg�sz testemben reszkettem.

Chris h�tat ford�tott nekem �s lass� l�ptekkel indult el. Mik�zben � t�volodott, a test�r engem is r�ntott mag�val, de nem b�rtam levenni a tekintetem Chris t�volod� alakj�r�l. Tal�n most l�tom utolj�ra. Nem hagyhatom, hogy elvesszen eml�kezetemb�l az arca, vagy a hangja. Nem hagyhatom…