Save my life

By: Nicky

- Mi�rt kellett megtal�lnotok? – ki�ltottam s�r�st�l elcsukl� hangon a test�r fel�.

- Ap�d hal�lra agg�dja mag�t! – v�laszolt a f�rfi.

- Ap�m… � biztos nem!

- De… - kezdett a mondatba a test�r, de hirtelen az oldal�hoz kapott. – fuss a kocsihoz Chloe! – sz�lt, majd t�rdre rogyott.

- H�, mi a baj? – t�rdeltem mell�. Ekkor l�ttam meg, hogy ahova kez�t nyomja, hatalmas v�rfolt kezd kialakulni. Nem tudtam mi t�rt�nik.

- Menj a kocsihoz! – n�zett r�m.

- Nem hagyhatlak itt… mindj�rt h�vok seg�ts�get! – v�laszoltam, majd gondolkod�s n�lk�l Chris fel� kezdtem futni. L�ttam, hogy a ment�aut�n�l �l, �s a t�meget p�szt�zza.

Intettem neki, mire fel�llt. Fut�s k�zben egy halk k�sz�n�m�t mormoltam el, ami�rt �szrevett. Nem messze voltam, amikor egy er�s kar fonta �t mag�t derekamon �s h�zott vissza.

- Ap�d test�re vagyok… gyere velem. – s�gta a f�rfi a f�lembe. Feln�ztem r�, de nem volt ismer�s. �ltal�ban mindenkit ismerek a „csapatban” akik v�dik ap�mat, vagy ak�r engem. De �t nem ismertem �s valami�rt a f�lelem fogott el, amikor r� n�ztem.

- Engedjen el! – kiab�ltam �s pr�b�ltam kit�pni magam a karjaib�l.

- Na, ide figyelj, ha nem maradsz nyugton… - kezdte, majd �reztem, hogy valamit az oldalamhoz nyom. Oda pillantottam �s l�ttam, hogy egy fekete fegyver volt az.

- Chris… - kiab�ltam, mire a ment�s fel�m n�zett, de nem mozdult. – seg�ts, k�rlek! – �v�lt�ttem, de � vissza�lt.

A f�rfi folyamat h�zott be a t�megbe, de pr�b�ltam ellenkezni. Minden�tt szemeket kerestem, akik tal�n l�tj�k, mi t�rt�nik �s seg�ts�get tudok k�rni, ha m�r az egyetlen ember, akiben b�ztam fel�m se n�z. Sajnos, az �j�vet k�sz�nt� t�zij�t�k mindenkit lek�t�tt, a hatalmas durrog�s pedig teljes m�rt�kben elnyelte retteg�st�l izz� sikolyomat. A nagy kap�l�z�sban teljesen kimer�ltem, ez�rt kezdtem �tadni magam a derekamhoz fegyvert szor�t� embernek.

Nem, nem hagyhatom, hogy most vigyenek el, b�rmif�le emberrabl� �ldozata is lettem. Utols� leheletemmel m�ly l�legzetet vettem �s kir�ntottam magam a f�rfi szor�t�s�b�l. �jra rohanni kezdtem Chris ir�ny�ba. Amint ki�rtem a t�megb�l �s �szrevettem a fi�t, ism�t �v�lteni kezdtem. Torkom szakadt�b�l kiab�ltam a nev�t, mire �jra r�m n�zett.

Kezdtem elf�radni, ez�rt lass�tottam. Mivel a nagy liheg�st�l nem tudtam besz�lni, tekintetemmel pr�b�ltam seg�ts�get k�rni Christ�l.

Sz�vem hatalmasat ugrott �r�m�ben, amikor � fel�llt �s fel�m fordult. L�ttam, hogy sz�ja mozog �s valamire mutat m�g�ttem, de nem �rtettem. Meg�lltam, hogy szem�gyre vegyem, amit mutatni akar. H�tra fordultam �s r�m�letemre a f�rfi a fegyverrel ott volt k�zvetlen m�g�ttem. �rz�keltem, ahogy kez�t felemeli �n pedig v�dekez�sk�ppen magam el� tartottam az eny�met, de nem seg�tett. A f�rfi egy �t�ssel a f�ldre k�nyszer�tett. A fejem sajgott a hirtelen f�jdalomt�l. Ahogy talajt �rtem, hirtelen egy r�nt�st is �reztem, ami nem engedett a f�ld�n �cs�r�gni.

- H�! – hallottam Chris hangj�t, ekkor azonban egy szor�t�st �reztem a nyakamon �s egy hideg valami nyom�dott a fejem oldal�hoz. Nem fogtam fel mi t�rt�nik, am�g egy pillanatra oldalra sand�tottam a szemem sark�b�l �s a fekete fegyvert l�ttam a fejemhez nyomva. Megfesz�ltem �s csak magam el� b�multam. F�lelmemben leveg�t sem mertem venni.

Egyetlen dolog k�sztetett arra, hogy ne s�rjam el magam a retteg�st�l, az pedig az volt, hogy Chris fel�m rohant. �jra r�m n�zett �s �jra besz�lt.

- Ha m�g egy l�p�st k�zelebb j�ssz, b�cs�t mondhatsz a minisztereln�k v�delmezett l�nyk�j�t�l! – kiab�lt a fogva tart�m. Chris azonnal meg�llt, b�r apr�bb csoszog� l�ptekkel folyamat k�zeledett.

- H�, haver… engedd el �s besz�lj�k meg… - pr�b�lkozott szerelmem feltartott kezekkel, jelezv�n, hogy nem akar bajt. Id�k�zben �szrevettem, hogy a hatalmas robbog�s abbamaradt, viszont felv�ltotta a hangos zene.

- �llj… vagy… - �v�lt�tt ki m�g�lem a f�rfi �s egyre er�sebben nyomta a pisztolyt a fejemhez. Ekkor m�r a szemeim bek�nnyesedtek �s csorogni kezdtek el�ztatva arcomat.

- Ok�, ok�… nem akarunk bajt, ugye? – �llt meg Chris.

- �h, nem… csak j�tszadozunk kicsit… - vonszolt h�tr�bb a f�rfi.

- Mit akar? –tartott vel�nk Chris is alig �szrevehet� l�ptekkel.

- A minisztereln�k elvette t�lem a csal�domat az idi�ta rendeleteivel… ez�rt h�t �n is elveszem az �v�t… - mondta hamisk�s hanglejt�ssel a f�rfi.

- H�t akkor nem engem kellett volna elkapnia… ezzel nem okoz neki f�jdalmat… - nevettem fel a k�nnyeimmel k�szk�dve. De igazat mondtam. Ap�mat �gy sem fogja �rdekelni, hogy �ps�gben vagyok vagy sem. Majd a h�rneve miatt fog agg�dni, de ha meg�lnek, a miatt sem kell agg�dnia, mert biztosan minden vele lesz tele.

Meglep�dve vettem �szre, hogy milyen sokat vonszolt mag�val a f�rfi. Egy �p�let l�b�n�l �lltunk, amit eddig soha nem figyeltem meg ennyire r�szletesen, mint most.

Egy pillanatra megtorpantunk, majd fogva tart�m ism�t er�sebbre h�zta szor�t�s�t a nyakamon kereszt�lfut� karj�n.

- Mi most sz�pen ide bemegy�nk…�s ha ut�nunk mersz j�nni… meg�l�m! – kiab�lta Chrisre n�zve. Tekintetem tal�lkozott egy pillanatra a fi��val, aki megr�zta a fej�t, amivel azt pr�b�lta jelezni, hogy nem kell agg�dnom. Hi�ba. Csak m�g jobban agg�dtam.

�reztem, ahogy bel�k�nk egy ajt�t �s egyre m�lyebben t�n�nk el a h�zban. Utolj�ra a ment�sre n�ztem, aki valami olyasmit suttoghatott, hogy nem kell f�lnem.

Valahogy most ezek a szavak �s pillant�sok nem sokat seg�tettek a helyzetemen. Szemeim folyton k�nnybe l�badtak, a testem folyamatosan azt sug�rozta az agyam fel�, hogy ink�bb elernyedne �s kipihenn� mag�t, de az agyam r�parancsolt, hogy ezt v�gig kell csin�lnia �s t�l kell �lnie.

Elindultunk egy hossz�nak t�n� l�pcs�soron felfele, majd az egyik sor ut�n meg�lltunk. A f�rfi elengedett �s velem szembe �llt.

- Jobban j�rsz, ha nem sz�ksz meg. Ha elkezdesz futni nagy val�sz�n�s�ggel, lel�lek… sz�val fogadj sz�t �s nyom�s felfel�! – parancsolt r�m. Dermedten �lltam, mire l�k�tt rajtam egyet. Lassan neki futamodtam a l�pcs�knek �s l�pdelni kezdtem felfel�. Folyamat azt v�rtam, mikor ereszt bel�m egy p�r goly�t a f�rfi, m�g nem m�r a kifullad�s hat�r�n voltam a sok megtett fokt�l. Oldalra n�ztem �s l�ttam, hogy mellett�nk a falon egy nagy 11-es d�szeleg.

- Meddig megy�nk m�g? – k�rdeztem leveg� ut�n kapkodva. Nem voltam hozz� szokva ennyi mozg�shoz.

- Itt v�ge. Gyere velem. – szor�totta meg a karomat. Berontottunk egy terembe, ami kihalt volt. Fura szob�nak t�nt. Csak egy nagy asztal h�z�dott a k�zep�n k�r�lv�ve sz�kekkel. Vel�nk szemben hatalmas ablakok t�rt�k el�nk a v�ros f�nyeit. Csod�latos l�tv�ny lett volna, ha �pp nem egy fegyver f�rfi van a t�rsas�gomban. Tov�bb h�zott egy vasajt�hoz, amin kil�pve hideg fuvallat rep�tette ki a hajamat arcomb�l.  

Amikor kin�ztem, megtorpantam. Ez az ajt� egyenesen ki vezetett egy �llv�nyhoz, ami az �p�let mellett volt fel�ll�tva. Gondolom err�l festett�k �jra a falakat. Az eg�sz �llv�ny csak v�kony l�cekb�l volt �sszerakva. M�g n�zni is rossz volt, ahogy inog, f�leg nekem, mivel t�riszonyom van.

- M�ssz! – l�k�tt meg kifele a f�rfi, de megkapaszkodtam az ajt�ban.

- Mi? Oda ki? Ne... K�rem… nekem t�riszonyom van… �n… nem… - dadogtam a f�lelemt�l k�bultan. G�rcs�sen kapaszkodtam az ajt�ba, az ujjaimat szinte m�r nem is �reztem. T�nyleg t�riszonyom volt. Ez fura lehet azok ut�n, hogy a vid�mparkban meg im�dtam az �gig �r� masin�kon p�r�gni. De ha b�rmi sima toronyba kellett felmennem m�r sz�delg�s ker�tett hatalm�ba. El�gg� fura ez n�lam, sokak szerint csak bebesz�lem magamnak az eg�sz t�riszony dolgot.

- Azt mondtam menj! – kiab�lt r�m a f�rfi �s az el�z�n�l nagyobbat l�k�tt rajtam. Egyenesen az egyik v�kony l�cre estem �s az egyik keresztbe tett kis vascs�nek �tk�ztem, ami megmentett a lees�st�l. Ijedtem felsik�tottam. K�nnyeim �jra megtal�lt�k a szememb�l kivezet� utat �s meglep� gyorsas�ggal siklottak le arcom domborulatain.

- �llj fel! – parancsolt r�m a fegyveres mik�zben kil�pett mell�m. Meglepett milyen magabiztosan mozog a fel�p�tett �llv�nyon. Remeg� l�bakkal t�p�szkodtam fel, minden�tt biztons�gos kapaszkod�kat keresve.

- Indulj m�r! – mordult r�m ism�t a f�rfi. Riadtan n�ztem r�, mivel nem �rtettem mire gondol. � jelezte a fej�vel, hogy m�sszunk feljebb. R�m emelte pisztoly�t �s felh�zta szem�ld�k�t. Engedelmesen indultam meg az egyik felvezet� apr� vasl�pcs� fel�. Apr�kat l�ptem �s folyamat az alattunk elter�l� v�rost n�ztem. Nem �pp a legjobb �tlet volt, hiszen a t�riszonyomnak k�sz�nhet�en h�nyinger kerekedett fel�l rajtam �s folyamat sz�d�ltem. Tal�n 2-3 percet ment�nk egyenesen, amikor egy hatalmas puffan�st hallottam k�zvetlen magam m�g�l. Azt hittem engem fog majd �les f�jdalom �rni, de nem �reztem semmit. H�tra fordultam �s l�ttam, hogy a f�rfi kihajolva c�loz lefele. B�tors�gomat �sszeszedve �n is kin�ztem �s l�ttam Chris alakj�t mozogni a vascs�veken �s apr� l�ceken kereszt�l. L�ttam, hogy a ment�s�m mindj�rt fel�r a mi szint�nkre �s ett�l a boldogs�g hat�rtalanul cs�szk�lt v�gig testemben.

Az esem�nyeket figyeltem �s amikor Chrisnek m�r csak egy kis l�pcs�je volt h�tra hozz�nk a f�rfi �jra be�les�tette fegyver�t �s �gy v�rta szerelmem fel�r� alakj�t. L�ttam Chris fej�t, majd gondolkod�s n�lk�l vetettem r� magam a fegyveresre. Az l�tt egyet, de szerencs�re c�lt t�vesztett. Most fel�m fordult �s megl�k�tt.

Elvesztettem az egyens�lyom �s felsik�tva estem a f�ld fel�. Pr�b�ltam valamiben megkapaszkodni, de az �llv�ny azon r�sz�n �lltunk �pp, ahova nem raktak oldal korl�tokat. Tehetetlen�l kezdtem zuhanni a m�lybe, de utols� er�mmel m�g pr�b�ltam valamit megfogni. Siker�lt el�rnem a faj�rd�t, amin az el�bb m�g fent �lltam.

- Chloe! – hallottam Chris �v�lt�s�t, majd dulakod�s hangjai j�rt�k �t f�lemet. Szorosan kapaszkodtam a c�l�pbe, de kezeim egyre jobban megf�jdultak, ahogy eg�sz s�lyomat pr�b�lt�k megtartani. Mindenem a leveg�ben l�gott �s teljesen k�ts�gbeestem. L�baimmal pr�b�ltam valami t�maszt keresni, amivel vissza tudom nyomni magam a l�cre, de semmi sem akadt alattam, ami megfelel� lenne. A kezeim egyre jobban cs�sztak �s m�r elk�pzeltem, ahogy zuhanok a m�lybe.

- Chris… seg�ts! – mondtam utols� er�mmel, de biztos voltam benne, hogy nem hallotta meg. F�leg ha m�g mindig azzal a f�rfival csat�zik. Az ujjaim beremegtek �s a tenyereim tiszta vizesek lettek m�r a kapaszkod�st�l. Ennek eredm�nyek�pp m�g jobban cs�sztam lefel�. M�r feladtam a rem�nyt, hogy ezt meg�szom �s eld�nt�ttem, hogy ink�bb enged a m�ly h�vogat�s�nak �s eleresztem a fa gerend�t.

- Itt vagyok! – szor�totta �t karomat egy er�s k�z.

- Chris… - leheltem, mik�zben � minden erej�t �sszeszedve felh�zott az �letemet r�szben megment� l�cre. Amint fel�rtem remeg� l�baimra �lltam �s szorosan magamhoz �leltem a ment�s fi�t.

- Nyugi Chloe… nem eshet bajod… - simogatta a h�tamat. Eltartottam a fejem a mellkas�t�l �s a szem�be n�ztem.

- Ne haragudj r�m Chris… �n, szeretlek… �s… - s�rtam.

- Css… nem haragszom… - h�zott vissza mag�hoz. Hirtelen azt is elfelejtettem, hogy egy �llv�nyon �llunk. Hirtelen mindent elfelejtettem, eg�szen addig, am�g ism�t egy hangos puffan�st hallottam, majd Chris felord�tott. Leny�lt a l�b�hoz �s v�resen emelte vissza a kez�t.

- Menn�nk kell Chloe! – parancsolt r�m �s menet ir�nyba ford�tott. Az �llv�nyon lefel� akartam indulni, de Chris megfogott. – Ne! Ott van a fegyveres! M�ssz fel kicsim! – utas�tott.

Gondolkod�s n�lk�l kezdtem a vasl�tr�n felm�szni. Nem is t�nt olyan neh�znek, mint els�re gondoltam. Amint fel�rtem visszan�ztem �s seg�tettem Chrisnek felm�szni. Most l�ttam csak igaz�n, hogy a l�ba mennyire ontja mag�b�l a v�rt. Agg�dva ny�ltam oda, hogy seg�tsek, de meg�ll�tott �s fej�vel biccentett, hogy menj�nk tov�bb. V�gig rohantunk a v�kony l�ceken, majd �jabb l�pcs�ket m�sztunk meg, m�g el�rt�nk egy pontot, ahol nem volt tov�bb �t. Vagyis volt, de korl�t n�lk�li �s csak a leveg�ben h�z�dott. �n ledermedten �lltam meg el�tte, majd Chris is mell�m l�pett.

- Mondd, hogy nem j�n m�r ut�nunk. – lihegtem elf�radtan.

- �t kell menn�nk Chloe!

- �n nem! – er�sk�dtem.

- Ok�, �tmegyek �s gyere ut�nam… - l�pett el�m a ment�s. Figyeltem, ahogy lassan a gerenda szer�s�gre l�p �s egym�s el� emeli a l�bait. Kezeit kitartotta oldalra, hogy ezzel egyens�lyozzon. Hihetetlen gyorsan �t�rt �s m�r biztons�gban volt. Ezzel egy nagy k� esett le a sz�vemr�l. Most megfordult �s r�m n�zett.

- Gyere! Csak 6 l�p�s az eg�sz!

- Nekem t�riszonyom van… Chris �n nekem ez nem megy! – kezdtem el s�rni ism�t. Meglep�dtem, hogy mennyi k�nnyem van, de most ezzel nem t�r�dtem. Ism�t g�rcs�sen kapaszkodni kezdtem a korl�tba �s az alattunk elter�l� v�ros f�nyeit�l sz�delg�s fogott el.

- N�zz r�m! – hallottam a kiab�l�s�t. – Chloe… figyelj… V�gig a szemembe n�zz �s indulj el… mintha testnevel�s �r�n menn�l a gerend�n… semmi az eg�sz!

- Chris… �n mag�ntanul� voltam… nekem nem voltak tesi �r�im! – makacskodtam, de azt a r�szt teljes�tettem, hogy r� n�ztem. Amint a mondatom elhagyta a sz�mat l�ttam egy apr� mosolyt az arc�n, ami arra k�sztetett, hogy most azonnal meg�leljem �s megcs�koljam. Lassan elengedtem a korl�tszer� vasrudat �s minden b�tors�gomat �sszeszedve r�l�ptem egyik l�bammal a l�cre. El�gg� meginogtam, ez�rt meg�lltam.

- Ne… ne �llj meg… gyere… - hallottam Chris higgadt utas�t�sait. �jra elindultam �s iszonyat lassan tipegtem a l�baimat egym�s el� rakva. A m�sodik l�p�s ut�n �n is kiraktam kezeimet, ahogy azt a ment�s�mt�l l�ttam. Hirtelen Chris egyre k�zelebb ker�lt �s szorosan el�ttem mosolygott.

- �gyes vagy… csak �gy tov�bb – b�tor�tott. – m�r csak egy l�p�s! V�ge van! – �lelt �t, amint lel�ptem a gerend�r�l.

- Most m�r vigy�l le innen… ok�? – zokogtam bele mellkas�ba.

- Gyere, itt be tudunk m�szni az �p�letbe! – fonta �ssze a kez�t az eny�mmel. Egy ablakhoz ment�nk, amit Chris k�nnyed�n bet�rt. Bem�sztunk rajta �s elindultunk a l�pcs�k fel�.

- Nem lesz bel�le baj? – mutattam a bet�rt ablakra.

- �letment�s�rt b�rmit megtehet�nk… t�rtem m�r be nagyobb dolgokat is… - nevetett fel, mire nekem is mosolyognom kellett. Kil�pt�nk a l�pcs�h�zba �s megl�ttam vel�nk szembe a 18-as sz�mot. Teh�t odakint azon az �llv�nyon 7 emeletet j�tt�nk feljebb. Most viszont mehet�nk vissza le.

- Azt hiszem, most egy �letre elegem lesz a l�pcs�kb�l �s az �llv�nyokb�l… - motyogtam, majd elnevettem magam. Halkan, szinte k�nos csendben s�t�ltunk lefele.

Azon gondolkodtam mit mondjak neki. Tudtam, hogy valahogy meg kell magyar�znom mindent, b�r, nem tudtam, hogy most van-e a megfelel� alkalom r�.

- Chris… ugye most valamit mondom k�ne? – k�rdeztem.

- Csak akkor mondd, ha az igazat mondod… hazugs�gok nem �rdekelnek, mint eddig… - v�laszolt kicsit komoran.

- Amiket eddig mondtam is igazak voltak Chris… csak nem mondtam el mindent! Vagyis csak azt nem mondtam el, hogy ki vagyok…

- �s nem gondolod, hogy ezzel kellett volna kezdened?

- Nem… mert akkor haza viszel… �n pedig nem v�letlen�l sz�ktem el…

- Mi�rt sz�kt�l el?

- Az most nem l�nyeg… csak az a l�nyeg, hogy t�nyleg megbocs�jtasz-e nekem…

- Chloe… - �llt meg �s fordult velem szembe- id�vel minden rendbe fog j�nni… de ne v�rd, hogy most azonnal felejtsek el mindent… nem megy.

- Ok�… de ha kell, ezerszer elsz�kn�k az�rt, hogy �jra veled lehessek…

- Ne sz�kj el t�bbet! – indult meg �jra. Lehajtott fejjel l�pdeltem ut�na. A falon a sz�mok jelezt�k, hogy m�r csak 3 emelet van h�tra.

- Chris... mi lett azzal a f�rfival? - k�rdeztem a fegyveresre gondolva.

- Valahol az �p�letben van... de amint le�rt�nk m�r nem lesz baj...

- Mi�rt mentett�l meg? - b�ktem ki a k�rd�st, ami v�gig foglalkoztatott. Chris meg�llt, majd fel�m fordult.

- Ment�s vagyok... a munk�m r�sze, hogy �leteket mentek.

- Nagyon j�l tudjuk mind a ketten, hogy nem erre a ment�sre sz�l  te munk�d...

- H�t ha akarod visszaviszlek az �llv�nyra �s nem v�gzem a feladatom...

- Nem �gy �rtettem... k�sz�n�m, amit �rtem tett�l. - fejezt�k be a besz�det, majd �jra a l�pcs�knek indultunk. V�gig n�ztem az el�ttem halad� fi�n �s amikor l�ttam, hogy v�r cs�kot h�z maga ut�n megijedtem. A nagy hajcih�ben elfelejtettem, hogy az a f�rfi megl�tte.

- Chris... j�l vagy?

- Persze.

- De a l�bad...

- Az is j�l van.. csak s�rolt. - v�gta r� kicsit fura hanglejt�ssel. Jobbnak l�ttam, ha nem sz�lalok meg t�bbet ez�rt csendben l�pdeltem ut�na.

Egyre jobban kezdtem agg�dni. Ha �szrevett�k az esem�nyeket, akkor m�r itt az eg�sz orsz�g sajt�ja, nem besz�lve ap�mr�l �s mindenkir�l, akire most nem vagyok k�v�ncsi.

El�rt�k a kij�ratot, de miel�tt kil�pt�nk volna meg�lltam.

- V�rj! – fogtam meg Chris karj�t.

- Mi a baj?

- Csak azt hiszem, tudom mi lesz ott kint, �s m�g el�tte m�gegyszer el szeretn�m mondani, hogy k�sz�n�m. �s Chris… ha nem is hiszel el semmit abb�l, amit eddig mondtam, akkor csak annyit k�rek, hogy azt az egyet hidd el, hogy szeretlek! Mindenn�l jobban! – mondtam, majd egy gyors puszit nyomtam a sz�j�ra �s kil�ptem az ajt�n.

Ahogy sejtettem hirtelen villan�sok vak�tottak el �s t�bb helyr�l hallottam ki�lt�sokat. �reztem, hogy valaki megfogja a karomat �s t�bben is el�m �lltak. Szerencs�re eltakart�k a vakuk villan�s�t �s most l�ttam, hogy ap�m test�rei azok. A sok g�li�t k�z�tt visszan�ztem az ajt�hoz, ahol Chris �pp kil�pett. L�ttam, ahogy Dianne odafut hozz� �s a l�b�t kezdt�k vizsg�lni. Spencer is a Chris k�r�l legyesked�k k�z�tt volt. Sz�vesebben lettem volna abba a csapatba, mint ezek k�z�tt, akikkel most vagyok. Folyamat azt figyeltem, hogy merre cib�lnak �pp, amikor megl�ttam egy hossz� fekete aut�t les�t�t�tett �vegekkel. El�tte egy kert�sznadr�gban �ll� f�rfi n�zel�d�tt az engem k�s�r� t�meg fel�.

Azonnal felismertem benne a kert�sz�nket, Jimet. Nagyon meg�r�ltem neki, ez�rt a t�megb�l kiv�gva odarohantam hozz� �s szorosan �leltem �t. �reztem, ahogy kez�t a h�tamra teszi.

- Jaj, annyira agg�dtunk mag�csk��rt kish�lgy! Soha ne hagyjon �gy magunkra! - suttogta a f�lembe.

A test�r�k mell�nk l�ptek �s a kocsi ajtaj�t kinyitva betess�keltek minket. Amint bem�sztam �s le�ltem meglep�dtem. Egy sz�r�s szemp�rral tal�ltam magam szemben.

Hitetlenkedve ejtettem ki egy sz�t: Apa!